Úgy tesz, mintha fájna
neki az én megbántásom
Nem hittem, hogy elárulja
legszebbik színes álmom
Vártam őt, s ittam minden szavát
gondolatban futottam vele
erdőn és mezőkön át
Tenyerébe adtam
minden kincsemet
s ezen ő most
gúnyosan nevet
Becsület – neki ismeretlen szó
a vér fehér, s fekete a hó
Nevess csak, gúnyolódj rajtam
bőrsejtjeid magamból kivakartam
Ha ezerszer is vért izzadok
szeretni soha többé nem akarok.
Hozzászólások