Együtt lenni vagy nem - az itt a kérdés.
Vajh akkor nemesb-é a lélek,
ha eltűri imádott kedvese
minden nyűgét, siránkozásait,
nemtörődömségét, önhitt önzését,
csinált féltékenységét, mellőzéseit?
Vagy harcba száll tenger fájdalma ellen,
s egy egyszerű KÉRDÉSSEL véget vet neki?
Mert nem szebb-e, valóban egyedül,
mint behazudva a szerelmet
EGYEDÜL lenni ott,
hol csak EGYÜTT lehetsz boldog?
De mily fájdalmak jőnek a KÉRDÉS után,
mert mi lesz, ha kiderül a kérdésedre,
ki addig veszetten ostromolt
nem is szeret annyira, mint hittük volt,
s csak átmeneti kikötő létünk,
menekvés, nem áhított végcél,
s ha nem tetszik, mi van,
az imádott máris tovább áll,
mert adni nem, csak kapni szeret:
ételt, italt, lakást, tiszta gatyát,
haverokkal átmulatott éjszakát,
persze nem veled,
neked ott nincs helyed,
A szexet is, csak elveszi, ha kell neki,
s te örülj, hogy ott horkol melletted.
S megengedi, hogy szeressed.
S így az egyedülléttől való félelem
belőlünk mind gyávát csinál
őrlődő saját magányunkba hullva
hazug hittel őrizzük, mi van,
vélve még ez is több a semminél.
S toljuk a végső kérdést, – majd holnap,
s tűrjük gorombaságait
hazudva hisszük, majd megváltozik.
Álmodva egy szebb világról
őrlődünk létünk furcsaságain
míg az idő meg nem oldja,
beleszürkülünk a mindennapokba,
mert bevallani, hogy tévedtünk –
még magunknak sem merjük.
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Régies köntösben, shakespeare-i kérdések jelennek meg a versedben, örök gondokkal a háttérben. Szinte hömpölyög elégikus hangvételű monológod, beleképzelve magad hol a nő, hol a férfi szerepébe.
A Shakespeare-re utaló hangulatot megtöri néhány helyen a "behazudva", "mi van", "szexet", "gatyát" stb. kifejezés. Ezeket a szavakat szerintem árnyalni kellene, ha már a gondolat a "nemesb-é a lélek" kérdés körül csapong.
Az áthallásokat is talán jelölnöd kellene dűlt betűvel szedve, vagy megcsillagozva, esetleg idézőjellel.
Emellett tetszik, ahogy levezeted, ahogy kiengeded magadból a letargiába húzó, feszítő érzéseket, a visszatérő, párkapcsolati problémákat.
A megjegyzésként a szépírás kategóriát ne feledd el Péter! Egyébként, nem kerül be versed a megfelelő almenübe. Az almenüket a főmenük (itt pl. ÍRÓTEREM ) alatt találod egy lenyíló dobozban.
Gratula + pacsi!
Kedves Péter... Monológod kulcsa azt gondolom, ez a két sor:
"S így az egyedülléttől való félelem
belőlünk mind gyávát csinál"
Szerelemről, párkapcsolatról, együttélésről írsz..., de vetítőmön szélesvásznú képként jelenik meg, hogy mindez nem csupán két ember kapcsolatára igaz, és érvényes, hanem minden kapcsolatra, mi az embereket összeköti.
... Ha megelégszünk ennyivel, akkor egészen biztos, hogy "beleszürkülünk"..., megunjuk a munkánkat, a barátainkat, a családunkat..., önmagunkat.
Megoldás? Te magad kínálod az utolsó sorokban! Bevallani, ha tévedtünk! ... Legalább magunknak.
Versed tetszett, gratulálok szeretettel!