ALKOTÓ

Negyvenöt

NegyvenötNegyvenöt éves lettem már,írok Attila nyomdokánkedvesverset.Mellyel, ha magam meglepem,nem fáj talán az életem...Remélj,ne félj!Szívtelenek, kik diktálnak,igaz nem kell ez országnak:rombolj,tombolj!Kiárusítják Magyarhont,földeket, gyárat, szép otthont:Osztják,Fosztják.Az ember ma már nem értékvéleményünket nem kérték;Papol,rabol.Sok millió a nincstelena világ halott, becstelen.Ne kérj!Tegyél!Becsmérlik hivatásomat;gyógyítani ma nem hagynak;Kódis,gyógyíts!Semmim sincs, csak csupasz hitem,orvosolnám a nemzetem:Elégkevés...Állástalan lesz sok barát,Távol sodor cudar világ:nincsenkincsem.S bár a Haza ma eltaszít,tündöklőn ég remény, és hit:Szeress!Szeress!
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Köszi, ezt is, azt is! Mármint, amit a nőkről írtál, amit pedig az alkotásról, azt pláne! Hiszen mindnyájan azért szeretnénk közzé tenni az eleddig fióknak komponált műveket, hiszen úgy érezzük, számtalan másik embernek segthetünk vele. Ha másként nem is, hát azzal: tudja meg, nincsen egyedül!
    Valóban aggódom: nem kicsit! Priviben folyt. köv.
    Köszi, hogy olvastál! NM
  • ALKOTÓ
    Nna akkor ha már irodalmi kávéházban vagyunk, azt ne mondd, hogy nem dolgoztam! Ha minden igaz, kijavítottam a javasoltakat, sőt, rábukkantam egy durva, hármas szóismétlésemre is... túl sokat akartam gyógyítani
    :),
    úgyhogy most már az egyik helyett orvoslok, a másik nem zavaró, mert a csattanós kétszótagos részben a hangsúlyosságot emeli.
    No: MOST kérem a kávéházi tagok véleményét!
    Köszi, Gabi, javamra vált!
  • ALKOTÓ
    :)
    Na, ez már korrekt! Tudtam én, hogy nem bántani akarsz, s Lacinak írtam is, hogy kicsit pofonütött a hang, de megszokom ám, csak kicsit nehéz... eddig leginkább a fióknak és magamnak írtam. Kicsit simogass, ha pofozol! :)
    Mint láthatod, igyekszem fontolóra venni, amit mondtál: kicseréltem a gyűlöliket becsmérlikre, olvasd össze, hátha ez a verzió jobban tetszik! Üldözni nem üldözik, csupán lehetetlenné teszik és nagy mértékben károsítja a sajtóban tapasztalható negatív hozzáállás orvos-beteg kapcsolatokban jelentkező hatása. Igaz ugyan, hogy a legtöbb betegünk pillanatok alatt csodálkozva közli: "jéééé! Hát itt az EMBERT tekintik legfontosabb értéknek, de jó!" No de idáig el is kell jutni, kemény munka, sok törődés, fokozott odafigyelés az ára és naponta minimum 3-4 ingyen túlóra... No comment.
    ... a barátaimról szóló rész volt az, ami miatt egyáltalán tollat ragadtam... a többi meg csak úgy jött... a forma is. Kétségbeejtő egy helyzet volt a kórházbezárások időszaka, s őszintén még most sem tudom, vajon az a kórház, ahol dolgozom a maga egyházi érdekeltségével egyáltalán képes lesz-e aktív gyógyító helyként továbbélni, vagy a megszorítások áldozataként itt is végül "rehabilitáció", meg "krónikus osztályok" lesznek, s az egész manuális csapatot (ortopédsebészek, urológusok, általános sebészek és intenzív-aneszteziológus szakemberek, mint jómagam) szélnek eresztik Isten hírével. Ez kb 80-100 egészségügyi dolgozót jelent, köztük nem egy barátot.
    Hm... majd töröm a fejem, de igazából nincs olyan hasonló, "gyengébb" alternatíva, ami kifejezné azt, amire gondolok. Én is értem ám, amit a Hazáról mondasz. Ha nem lenne hazám, már régen elvándoroltam volna, anglia, skandinávia, vagy más ország szívesen látna kb 10-szeres bérért, mint amit jelenleg keresek. Ám Magyar vagyok (így, nagy betűvel) ÉS orvos. Úgy érzem, nem véletlen egyik sem. Itt van feladatom és azokat kell gyógyítanom, akik ebbe a Hazába születtek.
    Köszönöm, hogy vetted a fáradtságot egy simogatóbb kritika megírására!
    :)
    Szeretettel: NeMo
  • SZERKESZTŐ
    Nem, nem gyenge, egyáltalán. Nem kell ezt máshova tenni, jó helyen van. Csak beszélgetünk - műhelymunka :)
    Értem én, amit kifejtettél én is úgy gondoltam, de ahogy írtam is a megfogalmazás valahogy nem a legjobb. Persze egy kibicnek semmi se drága, könnyű kívülről kritizálni, de a tökéletes megoldást meglelni nem egyszerű. Sok mindennek össze kell hangolódni.
    A negyedik versszaknál, nem az osztott, fosztottal van gondom, hanem az előző két sorral. Persze ez lehet, csak az én fülemnek lóg ki az egész vers ritmikájából, dallamából. Nem vagyok "szakmailag" művelt, csak a saját megérzéseimet próbálom elmondani. Próbáltam nem "zeneileg" megközelíteni, már szokom :))
    A gyűlölt változatlanul túlzónak tartom, akkor is, ha tudom mi folyik az egészségügyben. Mi lenne, ha üldözik hivatásomat lenne pl?
    A barátságot is értem - már a környezeti tényezőket - mégis még mindig fenntartásaim vannak azzal a versszakkal, a ragrímével együtt kicsit gyengébbnek érzem a többinél. Akár kihagyható is lenne, nem gyengítené a verset - bár tudom ez mennyire fontos momentum egyébként neked.
    A Hazám gyűlöl ellen változatlanul ágálok. Értem mire gondolsz, de mégsem ez a megfelelő kifejezés. A Haza - főleg így nagybetűvel - más jelentéstartalommal bír (nekem legalábbis), nem gyűlölhet. De egyelőre nem tudok mást javasolni, nem találtam meg a mondanivalót pontosan fedő szavakat.
  • ALKOTÓ
    A negyedik versszakban eredetileg az "Az ám / Hazám" lett volna, de ennyire nem lophatok Attilától. Az osztott/fosztott valóban kicsit megtöri a ritmust, majd még töröm a fejem.
    Valójában nem a hazám gyűlöl, és mégis... mert valld be őszintén: hányan maradtunk még meg hazaszerető emberek? talán egy maroknyian. A többiek menekülnek, mint a patkány, vagy rombolnak, fosztogatnak, eladnak. Ezek a tények. És a tényekhez tartozik az orvosok és egészségügyiek elleni tudatos hangulatkeltés is az elmúlt években. Hát ezért gyűlöl, talán nem a hazám, de sokak ezen hazában. Nem, egyáltalán nem fogalomzavar.
    A barátaimat elmarják is az egészségügy mesterségesen szított válságából adódik, kb egy évvel ezelőtt nem tudtuk, vajon hányan kerülünk utcára. Ez bizony eléggé elmarás, és nem szétdúlás. Azonban körülményeinkbő adódóan, ha ez bekövetkezik, aligha lenne módom találkozni valakivel, aki nagyon fontos a számomra. Nos, ennyit a vers környezetéről.
    A gyűlöl helyett lehetne megvet, vagy akár okol, de ezek nem igazán fejezik ki azt, amit láttunk valójában a tavalyi évben. Te nyilván nem érezted a bőrödön, mi, gyógyítók igen. Máig is. Nem, nem a betegektől, hidd el! ők értékelik azt, amit tapasztalnak... nem folytatom, ha valóban ennyire gyengének érzed a művet, esetleg kategóriát váltok és átteszem a barátoknak szóló részbe, amíg még alakul egy kicsit.
    Köszönöm, hogy olvastál! NM
  • SZERKESZTŐ
    A versforma ismerős, a mondandója keserű. Nem éppen örömteli ajándék.

    De nem is én lennék, ha nem morgolódnék egy kicsit :))
    A harmadik versszakig szépen gördül, de a negyedikben - bár a szótagszám stimmel, de - megtörik a ritmusa, dallama.
    Nem tetszik a gyűlölik hivatásomat - egyébként is aztán az utolsó versszakban megint ott a gyűlöl - sok. Az elsőt valamivel kiváltanám. No és miért gyűlölne a Hazád? A Haza nem gyűlöl - ez fogalomzavaros nekem kissé. Értem amit akarsz, de nem jó a megfogalmazás.
    A barátaimat elmarják is necces nálam - barátságokat szétdúlnak inkább. (bár, amit lehet, az nem is igazi barátság ugye :) )
    No ennyi. :)
  • ALKOTÓ
    A vers dátuma 2008.04.05. Aktualitása érvényes. A versformát gondolom feilismeritek, gimi óta az egyik kedvencem volt...
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum