Rágcsálom az ajkad – csupa hús
ellopom a hangod – mélabús
iszom szemedből – kávébarna
megérintem melled – készakarva.
Fogom a kezedet – langymeleg
csiklandozom tested – hempereg
elnyújtózol elméd – ellazul
melléd bújok szívem – ver vadul.
...
Távoli harang szól – hangja mély
elhúzom a függönyt – szúr a fény
fekvőhelyed szinte – még meleg
párnádon illatod – ott lebeg.
Kezdődik egy új nap – nélküled
nem érzem az ízét – mint veled
tűz és víz emészti – lelkemet
hozzám láncolnád-e – életed?
Hozzászólások
Köszönöm az értékest.
Üdv + pacsi! :))
Elég jól eltaláltam ezt a verset is annak idején. Volt akkoriban egy tűrhető sorozatom.
Örülök, hogy kedveled Földim!
Cuppacsi! :))
Ezt a darabot valamikor egy versversenybe írtam. Tűz és víz volt a téma, ha emléxel...
Cuppacsi!
Igen, igen .... (csak nehogy félreértse valaki a holmi politikai szlogenre hajazó válaszomat :DDD )
Na meg azt is ismétlem - de egy újszülöttnek(új portálon új tagoknak) minden vicc új - merthogy ezt még időszámításunk előtti mű - hogy ennek a versnek egy hibája van, nem nekem írtad :), hanem csak úgy fiktíve - bár, mint tudjuk, a szamuráj ráérez egyes dolgokra olykor. Ez már akkor is, és azóta is egyik kedvencem tőled :)
gatulacupp! :)
Gratuláloooooooooook!