ALAPÍTÓ

Neved mindörökre…


Fényben látom a régvolt ifjúság tavát;
ahol vize apad, repedezik medre,
mégsem fogja idő, nem éri hervadás,
partján sűrű nádas hajladozik egyre.

Holtág valójában, nem is tó igazán,
ha áradat jönne, felduzzadna szintje,
cserepes szájamat érintené lanyhán –
nagy zápor kellene, égi áldás szinte!

Napról-napra borul, minden esőre áll,
a tócsányi emlék mégis egyre tikkad,
álmodtalak csupán - igaz lehetsz talán?
Neved mindörökre az ajkamra szikkad.



Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALAPÍTÓ

1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALAPÍTÓ
    Ajjaj... nehogymá'! Jó lenne az módjával is, csak biztosan...
    Örülök, ha kezd tetszeni. Szokni kell, nem egy slágerdarab, de nagyjából rendben van. :))
    Recuppróka :))
  • SZERKESZTŐ
    Minél többet olvasom, annál inkább tetszik:)
    Allegorikus képeid ismét különlegesek, kifejezőek.
    Gyűlnek bizony a felhők, jön az eső - csak aztán nehogy meg árvíz legyen :))
    gratulacupp! :)
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum