Ó, nézd, hogy ring a víg derűbe vont
bokrok között a szöszös, csillag-álom!
Mint halk sóhaj, amit a csend lebont,
úgy lebben át az őszi pirkadáson.
Pihékből font kis égdarab talán,
vagy angyaloknak elhagyott ruhája,
fehéren lengve a rét udvarán
még alszanak a föld szelíd porába’.
Törékeny felhő, árva pamacs mind,
kik összebújva repültek ide le,
a perc oson, a Nap rájuk kacsint,
szívem árnya a szívükkel tele.
Szelíd pelyhek, ti bús tündérek itt,
kik ringva szálltok múló lét virágra,
bennem talán még él a gyermekhit,
mely elmúlik, de örök visszhang várja.
prayer
Hozzászólások
Ugye-ugye milyen apró természeti látványból is elindulhatnak kellően inspiratív gondolatok? És persze, hogy minden távolba vivő gondolat mögött ott lapul a pszichés attitűd, az egykori gyermekkor, az álmok, a jóhiszemű bizakodás és reménykedés tudattalan világa.
Versed a megfogó pillanatkép és az érzékletes gondolatai reakció kiváló összhangja.
Elismeréssel gratulálok!
Szervusz, kedves Mira!
Hívásodra visszatértem, hogy bepillantást engedjek a sorozat harmadik, egyben befejező részének egy-egy szeletkéjébe. Ezzel megtanultam képet is csatolni a vershez, amit Sebestyén Andrea fotóművész követett el. Én, ezen fotók alapján írom a verseket, hogy megteljék a füzet.
A hangulatom végig lírikus, és szépretörő, a teljes kiadványban.
Azt nem tudom, mi marad fenn az utókornak ezekből, de ha egy lélegzetnyi örömkönnyet adhatok bárkinek, már megérte a közlésük. Éppen ezért, már nem a magam szórakoztatására verselek. Ez, a tudatos irodalom közízlés formálásáról szól, általam.
Köszönöm értő figyelmed!