(The Time Machine)
Világoskéken, jámboran,
lábujjhegyen oson a virtuális idő.
Biológiai társa ellenben vörösen
ordítva – szétszakít.
Minden egyes sejtosztódáskor
valamelyest…
valamelyest rövidül a telomér.
(Le-rö-vi-dül a te-lo-mér…?)
Az emberi élet biológiai órája,
akár egy sapka, úgy fedi
az örökítőanyag végeit.
(Augusztusi hőségben sapka?)
Minél több telomér rövidül az élet során,
annál több hibás DNS-ű sejt keletkezik.
Minél kurtább a telomér,
annál durvábban múlik a biológiai idő.
(Persze… virtuális társa csak suhan.)
Szimbiózisba kellene vegyülni az idővel!
Engedni, hogy magával cipeljen, megvédjen,
és megossza velem a zsákmányát.
Hinnem kellene az igazságos izotrópiában,
hogy a fiatal tulajdonságok mától
egyenletesen terülnek szét halmazomban.
Egy percbe sem telik, hogy elsoroljam éveim –
vagy inkább érveim? Ötvennégy érv-év:
csupán pár felvillanó nanomásodperc
a világmindenség digitális kijelzőjén.
Töltök néhány korty keserű gyógyteát –
eltökélt képpel nyeldeklem kapszuláimat.
Alkotói biográfia: Czinege László
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (242)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- novella (65)
- versek (64)
- líra (59)
- olvasnivaló (37)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (30)
Havi archívum
2024
- november (5)
- október (10)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Rendben van Karcsi, fel fogok használni minden hasonló eszközt, ami a kezembe kerül. :)
Köszönöm szépen a gondolatébresztő gratulát Földim!
Recuppróka :)
Szegd be kérlek azokat a teloméreket úgy, hogy még százévnyi osztódás se tudja kibontani. Ajánlhatom az irodalmat, egyéb művészeteket cérnául, de a bölcsesség is nagyon hatásosan lezárja azokat a fránya kettős hélixeket.
Tudományos alapokra épülő, bölcs elmélkedés az időről, annak múlásáról, az életről. Valóban érdekes lehet majdan egymás után sorolva a születésnapi darabokat visszaidézni az elmúlt időket.
A gyógytea és a kapszulák tán segítenek kicsit tovább fenntartani a telomér-sapkákat a mindig fújó időszélben. Ám az évek/érvek csak múlnak -
Ötvennégy érv-év:
csupán néhány felvillanó nanomásodperc
a világmindenség digitális kijelzőjén.
...
Gratula a gondolatébresztő darabhoz, és természetesen ismételten az 54.-hez :) cuppacsi
Annak szántam, és azt hiszem, a jókívánságokból adni a legegyszerűbb, mert soha nem leszünk tőlük szegényebbek. Sem aki adja, sem aki kapja.
*.*
Köszönöm a jókívánságodat kedves Éva!
Pacsi :)
Nem vagy egyedül, mi is kopunk, az idő bezzeg nem. Váltakozóan teszi a dolgát, hol rohan, hol topog, de marad.
Maradjon is sok belőle, ezt kívánom Neked.
Ezt sikerült most összehoznom ... :DD Egy ideje már szokásommá vált, hogy szülinapomra írok valami magamnak valót. Most azonban csúszott néhány napot a dolog. Egyszer majd egymás alá rakom ezeket a darabokat, és úgy vizsgálom, mint a fa évgyűrűit szokás - megállapítva, hogy melyek voltak a jobb és rosszabb időszakok.
Köszönöm a véleményedet!
Pacsi: tokio :)
"Szimbiózisba kellene vegyülni az idővel!
Engedni, hogy magával cipeljen, megvédjen,
és megossza velem a zsákmányát."
Igen, kedves Laci! Pontosan így kellene élni!
54 éved minden bölcsessége, vágya, és eredménye benne van versedben..., vagy le nem írtan ott búvik sorai között.
Olvaslak..., és szaporán bólogatva jelzem, értelek is.
Tudod Te nagyon, hogy mitől értékes/értelmes/élhető az élet...
... Csak nem mindig alakul minden szándékunk szerint...
Nem minden esetben hat a kapszula, arról nem is szólva, hogy az a fránya gyógytea pedig, csaknem mindig keserű...
Elgondolkodtató, válasz-keresésre, elmélkedésre inspiráló versedhez szeretettel gratulálok!
Hát persze, hogy nincsen igazságosság. Attól, hogy valaki "szépen" próbál élni, még akármi megtörténhet vele.
Néha megkörnyékez a fatalitás érzete: talán az ember magának keresi és találja meg a bajt, a viszontagságot.
Olyan egyszerű lehetne pedig az élet, de az érdekek, a pénz, a rosszul működő társadalmi szocializáció, az emberekben rejtőzködő temérdek agresszió bonyolulttá teszi rövidke materiális pályánkat itt a Földön.
Van persze olyan, aki sosem rágódik ehhez hasonló témákon, nem méricskéli magát. Úgy tűnik el, ahogy jött: váratlanul, nyom nélkül. Beül a még szinte meleg, hivatali székébe egy hasonló, jellegtelen, letompult ember, és mehet tovább a megélhetésért folyó hétköznapi szemfényvesztés.
A kérdés bennem gyakran felvetődik: jobban élünk most, mint 10 ezer éve? Van-e más célunk azon kívül, hogy éljünk, hogy a kor szemszögéből nézve minőségibb életért brusztoljunk, hogy azt egyre bonyolultabbá, drágábbá, környezetkárosítóbbá tegyük?
Mi lesz, ha kipukkan a globális lufi? Az őskorban legalább mindenki tudta, hogy kizárólag magára és nagycsaládjára számíthat, úgy rendezkedett be. Most viszont - komoly válság esetén - összeterelt emberek milliói pusztulhatnak el tehetetlenül, kiszolgáltatva, kinyújtott, üres kézzel - lábon.
Köszönöm, hogy olvastál!
Pacsi: tokio :)