Látomás…
Sebesen szárad fel mögöttem az idő,
füvekre tapad minden meddő pillanat –
múltam a bozóton súlytalanul lifeg,
akár egy megviselt, eldobott filckalap.
Óhaj…
Ötvenöt dúlt nyarat talán jámbor ősz követ,
fészkel a remény, vackol milliárd én-atom –
dagadt kézfejem tüskéit elképedve tépem,
a tűztövis marását pilledten pátyolgatom.
Sóhaj…
Sorsom már réges-rég mohos vályúba fúlt,
tükörképfodromból bámész barmok isznak –
létem úgy fogy el, mint ebek szájában a meleg,
elillan az élet, végül így is, úgy is itt hagy.
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (242)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- novella (65)
- versek (64)
- líra (59)
- olvasnivaló (37)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (30)
Havi archívum
2024
- november (5)
- október (10)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Adok magamnak Géza... :DD
Hihetetlen, hogy nem vettem észre eddig, pedig még ki is másoltam innen.
Köszönöm a figyelmed!
Nem kerülheti el senki, de addig is, adjuk meg magunknak, ami jár - bár manapság nagyon nehéz, tudom.
(Ezt elgépelted?: "tüskékéit ")
Köszönöm a hozzászólásotokat Andy és timetour!
Igyekszem vidulni, és feszesen tartani a vitorlát.
Szia! És eszedbe nem jusson lazítani a tempót!
(Mer akkor véged...)
vidámabb napokat ;) érezhetővé tetted.
Köszönöm szépen Tibor! Próbálom lassítani a tempót. Már a levegőt is ritkábban veszem, hátha úgy nem rozsdásodom annyira. :)
Boldog születésnapot, kedves László!
És ne siess azzal az elfogyással.
Az élet szép... a beton meg kemény (ma olvastam a hirdetésre firkálva). :D
Köszönöm a kedves hozzászólásodat Földim!
Cuppacsi!
Ej-ej Földim! Mi ez az elégikus sóhajtozás? Hiszen már ki is van plakátolva városszerte: A fű zöld. Az ég kék. Az élet szép!
Ja, hogy a tűztövis szúr? Sebaj! Majd begyógyul, és minden a helyére kerül: a tűztövis a tűzre, a korlát a terasz szélére, ésatöbbi-ésatöbbi :))
Kicsit több optimizmust! Sose félj, míg engem látsz! :)
Egyébiránt Látomásod ismételten remek kép, Óhajod úgyszintén (eltekintve a tűztövistől :) ), Sóhajodról már ejtettem szót érzelmileg, amúgy viszont kiváló képi világ, mint amit megszoktunk tőled :)
Gratula, meg a pacsi, és újfent boldog szülinapot!!