SZÉPIRODALOM

ALKOTÓ

Próféták hegyén

Karvaly publikálta: május 19, 2010, 21:21
Leültem dombomon, a látóhatár tündöklőn sziporkázva jutott szemembe,a fénytükör himbálódzó kék egén.Optikám állítottam, közel s távol látószögembe ért,néztem a kék hegyek zöld eresztékét, fehér sziklák visszavert napfényű büszkeségét.Hazám illatai, csalitok, s a vetések körül őrt álló fák buja lombjai,fentről be szép Magyarország.A gépmadárban eltelt pillanatok, a hazatartó szív dobbanása,megismert táj vágyai, had simítsam a rét füveit.Elhitetnék velünk hogy élhetetlen hazánk, s menjünk más népekhez koldulni,ők majd fészkünkbe beülnek.A földanya szenved, gyermekei mostohán letagadják, szúrják, hasítják, lelkébe vájnak.Síró szemével néha háborog a tenger, tükrében észrevenni a homályt, sajnálja önmagát.Hitében görcsös tenni akarás keveredik, s a megnyugvó lemondás úrrá lesz rajta.De vannak lelkek, kik levetik testük, s fent a légben kézen fogva gyógyítják a földanyát,mint gyöngyfüzér körbeérnek a földön.Nem kérdezi ki honnan jött, mert a szellem szintje oly magas,nem a test hullámzásában ragad.Nincs igen és nem, szeretet mely átitat, elolvadsz, mint a cukor, az én lent marad.
Megtekintések: 34
★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
Követés

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Marković Radmila május 21, 2010 17:53
    Kedves Karvaj,
    prózaversed lenyűgöző. Szeretettel gratulálok, igyekezve a földön hagyni az "én" részemet:Mila
Ezt a választ törölték.

Utolsó tevékenység

Legnépszerűbb beküldések

Témák címkék szerint

Havi archívum