SZÉPIRODALOM

            A víz illata, mióta eszedet
            tudod. Napjaid mégis part fövenyén.
            Peregnek. Lábujjaid között homok-
            szemek. Néha feltűnik egy vitorla
            a horizonton. Ilyenkor felsejlik
            még a gyermeki vágyakozás: hányszor
            képzelted magad a fedélzetre, s épp
            a kormány rúdja mellé. Most nincs merszed
            szemügyre venni lassan tüzifává
            korhadó hajódat a hervasztóan
            reménytelen örökös szárazdokkban,
            amivé sufnidat kinevezted. Már
            álmaidban sem szállsz vízre. Egymásra
            torlódnak napok, hónapok, évszakok,
            évek, akár hullámok a tavon, és
            összeér minden egyetlen eleve
            beteljesült várakozássá. Egyre
            rövidebb karnyújtásnyira a túlpart.