Mint lenge lepel lóg a lég,
szellemfák közt hull a dér.
Koldus alszik avarágyán,
takarója sátorvászon,
deres feje rongypárnáján –
álma kővel bélelt bársony.
Nincsen ajtó, nincsen kapu,
háztetője a csillag-ég,
talpán száraz útilapu –
szeme fonnyadt könnyben ég.
Rideg télben múló álom,
illatozik fenyőága,
rávirrad egy új karácsony,
megcsillan jégpalotája.
Fagyszemében messzeség,
szenvedése messze rég,
gyertyát gyújt a lelke még,
könnyű fényű lángja – kék.
Mint lenge lepel lóg a lég,
szellemfák közt hull a dér…
Hozzászólások
Köszönöm az értékest Földim!
Recuppróka :))
A refrénje szuper:
Mint lenge lepel lóg a lég,
szellemfák közt hull a dér…
gratulapacsi+cupp