Szürke, ködös homály terül szét a tájon
hideg bújik meg a halvány őszi rózsaszálon
esőcseppben üzen a pillanat:
nem nehéz a mozdulat
ha fölveszem pulóverem és a kabátom...
Szürke, ködös homály terül szét a tájon
valami elröppent a közeli láthatáron
didereg a rózsaszín varjúháj
melengető napsütésre vágynak a fák
s bennem a szorongó talányok...
Szürke, ködös homály terül szét a tájon
halkan üzennek szelíd levélhullások
pihenni térő pillanatok ösvényén
sétálnak ócska gondolataim, s a végén
eltűnnek az avarba szálló néma hervadások...
Szürke, ködös homály terül szét a tájon
dércsípte fűszál harmatos mosolyt varázsol
körém gyűlnek ezernyi volt-szépek
őszi csodákról mesélnek
...s közben rügy fakadt egy faágon...
Hozzászólások
Köszönöm szépen! Örülök, hogy elnyerte tetszésed!
Szeretettel: Kata
Valóban nem nehéz kabátért nyúlni, és javallott is, mivel csalfa az időjárás mostanában. Annak idején ilyenkor már egyértelműen takargatták nagymamáink a krizantémokat, mivel erős fagyok jöttek mindenszentek előtt.
Most viszont - ahogy írod - rügy fakad. Vigyázni kell a korai reményekkel, fő a biztonság. Szorongásra viszont nincsen okunk. Ez van, ezt kell megszokni!
Melankolikus verseden elméláztam. Gratulálok.
Kedves Margit!
A rügyek legtöbbször a tavaszt, az újjáéledést hirdetik. És valóban nem mindegy, mikor....
Köszönöm szépen az olvasást és a gondolataidat!
Szeretettel: Kata