Talán hinni kéne valamiben, valakiben,
nem vergődni konok magam-hittel.
Talán tanulni kéne feltétlen alázatot,
s nem keresni, mi az indok és az ok.
Talán tudni kéne, ha összekulcsolom kezem,
imádkozom e, vagy csak a félelem?
Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Kamaszkori próbálkozásaim után, az új évezred elején engedtem szabadjára versíró késztetésemet. Több irodalmi portálon is megfordultam, több antológiában és egyéb kiadványokban jelentek meg műveim. Nem mondanám azonban magamról, hogy költővé formálódtam. Maradtam az, aki voltam: építész, belsőépítész, enteriőrtervező, újabban pedig nyugdíjas pepecselő, kertszépítő. A fotózás és rejtvényfejtés mellett szívesen olvasgatok. Remélem, hogy a vállalkozói terhek alól felszabadultan, előbb-utóbb a verselés ízére is újra ráérzek!
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Van pár szállóige amit én is idézni tudnék, de csak ezt mondanám, (amit magamra szabtam a cogito ergo sum mintájára) Dubito ergo sum - ami annyit tesz: kételkedem, tehát vagyok... és elmélkedem :)
recuppacsi
Nem szabad félni szerintem, mert ahogy a szállóige is hirdeti: A gyáva ezer halált hal, a bátor csak egyet!
Erős elmélkedés ez Földim, amolyan súlyos lelki öntecs.
Gratula + cuppacsi!