Még alszik a föld, de álmában moccan,
a fák szívén már fény fakad,
s a szél régi húrokat pendítve,
zöld ígérettel komponál dalokat.
Patakok vérében olvad a jég,
a Nap aranyát szórja rájuk,
s az ágak közt, hol csend lapult,
madarak írják meg új imájuk.
A föld lélegzik mély szelíd ütemmel,
minden gyökérben mozdul a lét,
s a tájról csendesen lekerül,
az első hajnali selyemsötét.
Az élet most egy pillanatban fér el,
még reszket, mint harmatcseppje,
de már szívébe írva hordja,
mi lesz a nyár titkos üzenete.
Hozzászólások
Műved valódi tavaszimádó vers. Ezt több költői képeddel is bizonyítod. Nekem a lejobban tetszik a "Patakok vérében olvad a jég”, „a fák szívén már fény fakad" és az "az első hajnali selyemsötét" impozáns megfestése.
Elismeréssel gratulálok!
Köszönöm szépen kedves,Míra! A lélektápláléka is lett a tavszi megújulás.
Műved igazán hiteles méltatása a megújulás évszakának, a reményteli, tavaszi újjászületésnek. A vers egyedi gondolatvilágával, hanghatásaival, képeivel és üzenetével lenyűgözően, harmonikus egység, egy cseppnyi időpillanat, ami örömteli, jó érzést kelt az olvasóban.
Nagy gratula + ötös pacsi!
Köszönöm szépen, hogy méltattad az írásomat, László! Igen, az élet megtörhetetlen körforgásának "eleven" példája a Tavasz .