Tavaszodott. Reggel volt. Csodálkozva nézte, mintha először látta volna, ahogy fény áztatja a reggelt, mintha életében legelőször látta volna, bámulta kitartóan, olyan nagy-nagy rácsodálkozással, sose unta meg, pedig annyiszor látta már, annyi év e
tavasz (5)
Még hogy én bolond?
Ki mondja? - Dohog,
s már fújja is a szelet,
és vizet áraszt mérgibe.
Aztán rád vigyorog,
még a kabátot is ledobod,
majd nyakon önt
fürge záporral,
s kacagva elszalad.
Legyintek: Á-prilis!
Nem bolond,
csak hamis.
Bolyhos barka bársonyos,
Orgonákkal illatos,
Langyos esőt szemelő,
Olykor felhőt terelő,
Napsugárral mosolygó,
Duzzadó rügy boncoló,
Álomból felébresztő,
Pillangókat libbentő,
Rózsaszínbe öltöző,
Illatárban fürde
Orgonákkal illatos,
Langyos esőt szemelő,
Olykor felhőt terelő,
Napsugárral mosolygó,
Duzzadó rügy boncoló,
Álomból felébresztő,
Pillangókat libbentő,
Rózsaszínbe öltöző,
Illatárban fürde
Márciusi éjszaka -
tavaszeső csatorna.
Rügyek könnye kéjjel csöppen,
virágillat lengén röppen.
A hajnal könnyű madárszárnya
enyhe légben - hangok árja.
Tétován taposom utam,
gondolatom halk zongorafutam
lágyan hangolva
Tavaszváró
Új nap oson felém új remények hitek
hamvukból lobbannak méla pásztortüzek
gondolat-emlékek üszkén a szél zenél
töprengő ráncos tél zsenge tavaszt regél.
Őszintén
Köztünk már ősz rohan
lobog kabátszárnya
kalapját mérgesen hóna alá vágja
c
Új nap oson felém új remények hitek
hamvukból lobbannak méla pásztortüzek
gondolat-emlékek üszkén a szél zenél
töprengő ráncos tél zsenge tavaszt regél.
Őszintén
Köztünk már ősz rohan
lobog kabátszárnya
kalapját mérgesen hóna alá vágja
c
