Még alszik a föld, de álmában moccan,
a fák szívén már fény fakad,
s a szél régi húrokat pendítve,
zöld ígérettel komponál dalokat.
Patakok vérében olvad a jég,
a Nap aranyát szórja rájuk,
s az ágak közt, hol csend lapult,
madarak írják me
