Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Emlékeim, mint két tükör
egymással szemben a falon,
sok végtelen szobát látok,
s benne végtelen a plafon.
Beljebb jutva minden kisebb,
oly sokszor láthatom magam,
s az utolsóban eltűnök,
mint ifjúságom és nyaram.
Minden egyre kisebb benne,
beljebb érve a láb a kéz,
és a legutolsóban, már
nincs senki, ki utánam néz.
Kormány Gábor vagyok, számomra az írás folytonos keresés, egyfajta kapaszkodó egy olyan világban, amely sokszor kusza és nehezen érthető. Célom, hogy az olvasó ne csak sorokat lásson, hanem egy tükröt, amelyben ráismerhet saját magára is. Verseimben a hétköznapi pillanatok mögé nézek: egy nyári nap csendjébe, egy emlék tükrébe, egy érzés kimondhatatlanságába, ahol a hit, szeretet a természet és az emberi sorsok kapnak hangot, mert hiszem, hogy a vers a lélek legtisztább tolmácsa.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Fura világ a tükrök világa. Nem mindegy milyen - sík vagy görbe, homorú vagy domború, fényes vagy vak - és nem mindegy mennyi, és az sem, hogyan tekintesz bele, mit látsz benne.
Egyszóval kimeríthetetlen témát szolgáltat az irodalom számára is :).
Talán valóban kissé pesszimista a kicsengése, de végülis ez van: minden múlandó.
Versed valóságon alapuló, ám borúlátó megfigyelés, amikor egy optikai jelenség rányomja bélyegét a hangulatra. Sajnálatos, hogy a látvány túl pesszimista, nem tükröz szemernyi boldogságérzet sem. Próbáld a témát pozitív filozófiával megközelíteni! Nem mindegy ugyebár, hogy a pohár félig üres, vagy félig teli...
Elismeréssel gratulálok!
Igen, egyetértek jobb a félig tele pohár és bizony sokszor nem minden az, aminek látszik a tükör mindig csal, soha sem a valóságot mutatja , de hát mi a valóság, ha egyszer minden elmúlik? 🙃 Egyébként a fotó saját kép, a Szabadkígyósi kastélyban készült.