Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Emlékeim, mint két tükör
egymással szemben a falon,
sok végtelen szobát látok,
s benne végtelen a plafon.
Beljebb jutva minden kisebb,
oly sokszor láthatom magam,
s az utolsóban eltűnök,
mint ifjúságom és nyaram.
Minden egyre kisebb benne,
beljebb érve a láb a kéz,
és a legutolsóban, már
nincs senki, ki utánam néz.
Első írásom ezerkilencszázkilencven márciusában jelent meg egy csepeli újságban Diakrónia panelkörnyezetben címmel. Sokáig csak porosodva halmozódtak fiókomba verseim.
Félénk visszahúzódó gyermekkorom rányomta bélyegét írásaimra, szégyelltem hogy felnőtt létemre verseket írok, ezért csak hosszú szünet után kettőezertíz környékén kezdtem újra írni.
Azóta több antológiában is megjelentek verseim, ha szabad így fogalmaznom a klasszikus magyar költészet áll szívemhez a legközelebb , s ha egy mondatban kellene érzéseimet összefoglalnom, csak ennyi lenne:
"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
mi csak a visszáját látjuk itt
és néha legszebb perceinkben
a színéből is valamit."
Reményik Sándor
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Fura világ a tükrök világa. Nem mindegy milyen - sík vagy görbe, homorú vagy domború, fényes vagy vak - és nem mindegy mennyi, és az sem, hogyan tekintesz bele, mit látsz benne.
Egyszóval kimeríthetetlen témát szolgáltat az irodalom számára is :).
Talán valóban kissé pesszimista a kicsengése, de végülis ez van: minden múlandó.
Versed valóságon alapuló, ám borúlátó megfigyelés, amikor egy optikai jelenség rányomja bélyegét a hangulatra. Sajnálatos, hogy a látvány túl pesszimista, nem tükröz szemernyi boldogságérzet sem. Próbáld a témát pozitív filozófiával megközelíteni! Nem mindegy ugyebár, hogy a pohár félig üres, vagy félig teli...
Elismeréssel gratulálok!
Igen, egyetértek jobb a félig tele pohár és bizony sokszor nem minden az, aminek látszik a tükör mindig csal, soha sem a valóságot mutatja , de hát mi a valóság, ha egyszer minden elmúlik? 🙃 Egyébként a fotó saját kép, a Szabadkígyósi kastélyban készült.