Egyre csak gyűltek a temetetlen álmok,
reményem zsúfolta polcaimra őket.
Emlékem botlik, amíg sorait nézem,
feledés pókjai erős hálót szőttek.
Legrégebbit nyitom, féltő óvatosan,
kisiskolás szempár mosolya úgy éget,
évtizedek múltán is varázsos gyönyör,
nem múlik a hatás, sugara igézet.
Kék madár fészkelt be kedvesen lelkembe,
azt hittem örök lesz e rózsaszín álom,
de csak hamis délibáb játszott szemtelen,
tétova remények, röhögtek a vágyon.
Óceánt festettem tajtékos habokkal,
szigetünket nyalták, gyönyörben fürödtünk,
majd csalfa hullámok elmosták kis hazánk,
viharnak felhői gyűltek csak felettünk.
Úsztam a múltba is. Kleopátra báját
évezredek hozták sóvár vágyon elém,
egybefolyt színeink csodálták az évek,
s mi játszódva úsztunk a hajnalok egén.
Tekintélyek csaltak magukhoz édesen,
ittam szavukat, mint szomjas föld az esőt.
lelkembe mart, míg ők tobzódtak vígan,
én meggörnyedt testtel műveltem a mezőt.
Picasso galambja röppen fel szemtelen,
békéért hullt könnyem, napalm tűzben sírva,
hagyjátok a harcot, üvöltöttem széjjel,
Vietnam földje lett sok ezreknek sírja.
Görbültek útjaim, álmaim reméltek,
szépen, csendesen, a magam útját jártam,
egyetlen adósság behajtatlan csupán,
boldogság morzsáját életen át vártam.
Rám támadt múltamnak ezernyi fullánkja,
szurkálnak kegyetlen, pajzsom mögé bújok,
becsülettel bélelt értelmem tán megvéd,
érdemes volt élnem, zenghetnek a húrok.
Hozzászólások
Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb álmai, személyesek és nagyobb léptékűek. Ahogy haladunk előre a korban, egyre több ilyen kerül a polcra, s vár feledésre, vagy kései beteljesülésre. Ha katalogizáljuk ezt a könyvtárat, találunk benne mindent - tragédiát, drámát, romantikát, lírát, horrort - de ez a könyvtár akkor is miénk, az összes kötettel együtt.
Elégikus visszatekintésed az életútra elég negatív kicsengésű, amit az utolsó verszakkal kissé oldasz. Talán azért érdemes még kutakodni abban a könyvtárban valahol lehet egy kis füzetecske ami a boldogságról is szól.
Elgondolkodtató vers - megyek is a saját könyvtáramba nézelődni kicsit.
Egy élet út nyillik meg szemünk előtt, amely nekem úgy tűnik hogy nem hozta el a boldogságot, pedig az ember szíve igazán erre vágyik, az apró örömök, kisebb nagyobb célok elérése is hozzájárulhat ahhoz hogy megtapasztaljuk. Salamon azt mondja a példabeszédekben, hogy -"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet." Talán ez is hozzásegithet abban, hogy közelebb kerüljünk a boldogsághoz .
Kedves Gábor, igaza lehet Salamonnak, mert a defektes sanda szívekkel szemben a legjobb páncél, ha a magunkéra vigyázunk, és tisztelettel viszonyulunk másokéhoz.
Fiatalon a gyermekkori álmaink hagynak bennünket cserben, amikor pedig már korosodunk, a felnőttkori álmaink váratnak magukra. A kreatív embernek kellene még egy élet, hogy meg tudja valósítani terveit és learatva a babérokat, végül a teljes boldogságra szert tegyen.
Remélem, hogy sokáig zengenek a húrok, és a hiányolt "morzsa" előbb-utóbb csak megérkezik!
Szemléletes, sokszínű összefoglaló költemény. Gratula + ötös pacsi!
Kedves László, az álmok őszinték és szépek, de sajnos a társadalom harcban áll önmagával, így tör zúz…...