ALAPÍTÓ

Valahol Európában

10843597899?profile=original


Dühödt, rikoltó szélben őrizem a sáncom,
felmutatva bátran, hogy még megvagyok,
sároznak, kennek, rút szennyel dobálnak,
részegen-vadul köpdösnek linkóci léhajok.

Nincsen védvonal, nincs tisztes szövetség,
néhány rozzant közvitéz motyogja senyén:
hol a nemes győzelem, hol a beígért siker?
Csak jegeces latyak, s mocsok az enyém?

Nem téved felém egy balga szanitéc sem,
nem jut már élelem, nincs egy végső golyó,
bakancsom talpa – papír – rég szétmállott,
lerombolt légváram elmossa a folyó.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALAPÍTÓ

1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALAPÍTÓ

    Hááát... én nem gondoltam annyira vissza. Ez az egész háborúsdit csak allegorikus értelemben vittem végig három versszakocska erejéig.
    Köszönöm a véleményed!

  • ALKOTÓ

    hát, nem épp ünnepi gondolatok...

    mindenesetre belovagoltunk édes-Erdélybe...

    ez is kevesebb, mint a semmi :)

    grat, bravúros szomorúság

    /time

  • ALAPÍTÓ

    Ma, valamiféle késztetésre kerestem rá erre a régebben írt darabomra. A dokumentumokban lapult hallgatagon és bénán. Talán itt több hasznunkra lesz (minő optimista gondolat).

  • SZERKESZTŐ

    Hoppá, Földim!

    Hosszas hallgatás után előrukkoltál végre ismét valamivel. Remek kis darabnak sikeredett, a tőled megszokott szemléletes hasonlatokkal, választékos kifejezésekkel, láttató képekkel.

    Kristálytiszta helyzetértékelésed elég kesernyés, reménytelen és lehangoló.  Sajnos itt - valahol Európában, annak is a közepén -  újra és újra légvárakat, sáncokat építünk és őrzünk, s csak remélhetjük, hogy egyszer talán valódi kő is kerül, a sáncok helyére szilárd alap épül, eltűnik a latyak és a mocsok... itt és most, március idusán, tél van, de lesz még tavasz...egyszer

    cuppa megapacsi :)

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum