Feltűntél bennem
mint csillag
a végtelen égben.
Titkos fényekkel
rejtett csillogása
két szemed tüzének
egy pillantás alatt
- megigézett.
Kerestem, hogy miért
öröm látni téged,
mért vibrálnak bennem
lázas tüzű fények.
A végtelenből jöttél,
s bennem,
végtelenné lettél.
Véletlen volt az,
hogy „így” téged megláttalak,
de tudom már régen,
mint jóslatot, vártalak.
De lehet, mint üstökös
elszáguld a föld felett,
tűzcsóvája csak perzseli
az óvatlan felleget,
úgy tűnsz el egemről
egy villanás alatt,
pályád röpte nem enged,
hogy megtapasztaljalak.
Hozzászólások
Köszönöm a kedves kivánságot, és a figyelmet
Szépek a hasonlataid, kedves Péter!
Ki ne szeretne csillagként feltűnni, és üstökösként nyomokat hagyni...
Versed íve is az üstökös jöttét, és elmúlását, röpke itt tartózkodását képezi le.
Szívből kívánom Neked, hogy szép versed múzsája nem hulló, hanem álló csillag legyen életed egén.
Gratulálok szeretettel!