SZÉPIRODALOM

Hozzászólások

• ALKOTÓ

  Péter Erika szeptember 24, 2011 15:05

   Drága Irénke!

   Értelek...

   Ölelésem remélem, hogy elér hozzád.

  Szeretettel, Erika
• ALKOTÓ

  Péter Erika szeptember 22, 2011 9:40

   Drága Barátném!

  Oh, hogy ismerjük egymást! (képzelj ide egy kacsintó szmájlit!)

   Hát -  s ezt persze Te is jól tudod, hogy nagyon örülök a hozzászólásodnak. Mostanában igyekszem elhagyni a sallangokat, hogy ne vesszen el a lényeg!

   Köszönöm, ha úgy érzed, hogy most sikerült.

   Millió ölelésem és puszim,  Barátnéd, Erika

   
• ALKOTÓ

  Péter Erika szeptember 22, 2011 9:35

   Drága L.M!

   Nem tudok igazán jó prózát írni, néha mégis elkövetek egyet-egyet.  A fájdalmat enyhíteni lehet, de örökre kitörölni egy ötkötetes családregénnyel sem tudnám. (nem is kell) Ő minden írásomban benne lesz, amíg csak élek (a vidám gyerekzetekben is). Szerintem jól írni vagy nagyon boldogan vagy nagyon boldogtalanul lehet. A középút csak  kényszerű, vagy írásgyakorlatnak minősíthető  dolgokat hoz ki mindenkiből. Ha  Ő nem élne bennem örökre, nem írnék "ilyen" verseket!

   Nem baj, ha nem tudja az olvasó, hogy mi a vers háttere, elégedett lennék azzal is, ha egy hangulatot, érzést sikerülne valamennyire átadnom.  Az sem baj, ha kinek-kinek mást jelent egy vers, az a lényeg, hogy elérjen hozzá. Ha megérinti, többször elolvassa, ha nem, akkor már az első soroknál félreteszi.

   Tudom, hogy jót akarsz, ezért köszönöm kedves gondolataidat,

  szeretettel, V.L.

   
• ALKOTÓ

  Péter Erika szeptember 22, 2011 9:21

   Drága Lótuszom!

   Örülök az azonos hullámhossznak, köszönöm, köszönöm, köszönöm!

  Ölellek, Erika
• SZERKESZTŐ

  Poroszlay Gabriella szeptember 21, 2011 21:45

  Hát (tudom hát-tal nem illik kezdeni mondatot :), akkoris...) ez egyszerűen gyönyörű! Gyönyörűen fájdalmas, fájdalmasan gyönyörű. Egyszerű és mégis minden benne van - az évtizednyi ordító-csendes-zabolátlan fájdalom. Remek, remek, remek!

  Pusszantás és ölelésem drága Barátném!
• ALAPÍTÓ

  Czinege László szeptember 21, 2011 14:18

  Tessék kiírni magadból a zabolátlan fájdalmadat. Miért nem kezdesz egy hosszabb novellába? Az talán megnyugtatna és biztonságot adna. Éreznéd, hogy fiaddal kapcsolatban minden kósza-kusza érzést összefoglaltál, elraktároztál egy fontos alkotásban, amit mindig fellapozhatsz, ha a kétségek meggyötörnek.
  Versed kifejező, megdöbbentő és tragikus súlyú - mármint annak, aki ismer. Kívülállóknak elkelne az a novella, amire utalhatnál helyenként és alkalmanként.
  Gratula + cuppacsi: L. M.
  
  
• ALKOTÓ

  Sági Erzsébet szeptember 21, 2011 9:16

  Fáj... Nekem is Veled fáj, drága Erikám...

  Gyönyörű, felismerhetően pétererikás hasonlataid mindig elbűvölnek!

  ... De most a fájdalom..., a kanca fáradhatatlan csikókeresése felülírja az élvezetet adó szép vers felett érzett örömöt.

  Ölellek szeretettel, csodálva költészetedet..., és nem utolsó sorban emberi tartásodat, erődet, Lótusz.