Kertek kontúrján borzol a fésűfogú szél,
tetőcserepeken puhán tapogat a fény.
Az utcai lámpa, mint óriási sáska,
guvadó szemével a virradatot várja.
Házfalak sarkain már vibrál a hajnal,
kerítésdrótokon billeg üggyel-bajjal,
furcsán álmélkodik, szemléli a tájat,
tétova színekből állít össze nyájat.
Rád gondolok hosszan, míg erőt gyűjt az új nap:
Lesz-e elég időnk, mint sorban utolsóknak?
Összegyűjthetjük-e a szerteszórt éveket?
Mély álomfoglalatba illesztem képedet.
Hozzászólások
Volt ez már, így is, úgy is, sehogy sem jött ki úgy igazán, ahogy szerettem volna. Egy idő után pedig csak belekavarodik az ember.
Most azt mondom én is, mint a nagyok: ez már így jelent meg nyomtatásban, úgyhogy nem babrálom. :)
Pacsi + a hali!
Köszönöm azt is, hogy függőlegesen bólogatsz. :DD
Recuppróka :))
Ezek a megszemélyesítésekkel "festett" képeid igazán láttatóak, ezt mindig csodáltam nálad :)
cuppacsi!
(jah, amúgy: lesz, igen! )