Gyerekkorom távol-sziget –
emléke még sűrűn kísért,
mocsár mélyéről méreget,
mint nyugtalan, bolygó lidérc.
Néha bizony alkalmasint
összevetek múlttal jelent,
s pici gyerek ábrándjaim
latolgatja deres fejem.
Pusztaság vár, vonz az Alföld,
tücsökzizgés, békazsongás,
Tisza partján hatalmas tölgy –
árnyékában apró rönkház.
Gondolatból bizonyosság,
visszavágyok, éled kedvem,
megtérek, mint kóbor jószág,
jámbor tájon repked lelkem.
Hozzászólások
Erre jártam és kicsit átírtam, így már a séta után akár álomra is hajthatjuk a fejünket.
Majd 13 év után - egyúttal - a hozzászólásodat is megköszönöm kedves Földim. :)
Rendben van ez nagyon. :)
....majd... elmegyünk a régi helyekre/ horgászunk keszegre/sétálunk a Tisza parton....
cuppanyúl
Köszi Misi! Dzsessz tanszakra járt a tájleíró manus. :))