Halálunk oka a növekvő entrópia.
Spontán folyamatok nyeldesik el
a kezdeti, erőteljes kontrasztokat.
Évről évre homogénebbé válunk,
feloldódnak bennünk az emlékek.
Halmazunkban végül már nem lesz
szeretet, harag, sóvárgás és hála,
észrevétlenül kerül egyensúlyba
a mindent átható rendezetlenség.
Rendszerünk struktúrája zömében
egyszerűsödik, fokozatosan elveszti
eredeti, kivételes érdekességét.
Így viszont nem látják az értelmét,
és életszimulációnkat megszüntetik
az önmaguk fékezésére képtelen,
élőlényszerű információcsomagok.
Nem aluszom, egyre forgok,
bánt az idő, ver az óra.
Hány pislogó életlángot
fúj el a szél virradóra?
Alkotói biográfia: Czinege László
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (262)
- versek (85)
- tokio170 (74)
- próza (73)
- novella (70)
- líra (68)
- olvasnivaló (38)
- szépirodalom (35)
- czinege lászló író (32)
Havi archívum
2025
- január (9)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Amíg az emberben buzog a kíváncsiság, amíg vannak céljai, van egyénisége, valóban nagyobb az esélye az életre. Akik elhagyják magukat - "Rendszerünk struktúrája zömében egyszerűsödik" -, azoknak korán befellegezhet. Épp ma olvastam, hogy egy hajléktalant hiába karoltak fel, hiába volt már lakókocsija is, 52 évesen elhunyt. Az ő életlángját a támogatói sajnálatára elfújta a szél.
Amikor nehezen közelít az álom, magam is sok mindenen el szoktam merengeni. A te versbe foglalt tűnődésed viszont kifejezetten jövőbelátó képet vetít elém. A lezáró, jó ütemű rímes sorok viszont visszakanyarodnak a jelenbe, oldják a futurisztikus hangulatot.
Elismeréssel gratulálok!
Elgondolkodtam, vajon a lelkünk képes feldolgozni ezt a ránk zúduló termérdek információt, amit a világ folyamatosan termel, vagy inkább a szívünkre hallgassunk és csak azt tartsuk meg belőle, amit hasznosnak találunk? Az embert nagyon is befolyásolja az amit lát, hall, s ha az igazi értékek valóban elvesznek, szeretet, hála, öröm, szivesség, jóság, békesség stb. és "észrevétlenül kerül egyensúlyba a mindent átható rendezetlenség" akkor valóban nagy bajba kerülhet az emberiség!