volt egy lányom Katalin
most viszont már nem is int
nem is beszél énvelem
nem érdekli életem
kértem dolgozzon nekem
ne legyen reménytelen
végső rostán kibukó
csepűrágást tanuló
sajnos megvezetett lett
folyton ellenemre tett
anyja álmát élte csak
bigott céllal nap mint nap
volt egy lányom Katalin
most viszont már nem is int
nem is beszél énvelem
nem érdekli életem
átvéve a csúf szokást
egyre-másra kunyerált
patronálást követelt
csak a pénzről csivitelt
végül ő sértődött meg
segítséget sose tett
vádlón bírálta apját
lesajnálva munkáját
volt egy lányom Katalin
most viszont már nem is int
nem is beszél énvelem
nem érdekli életem
dolgoztam míg utazott
tengerparton mulatott
bejárta Európát
elégetett pár millát
megértem a nyugger kort
ennyi jót dobott a sors
nincs már nékem gyermekem
nem vág léket lelkemen
volt egy lányom Katalin
most viszont már nem is int
nem is beszél énvelem
nem érdekli életem
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (445)
- vers (239)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- novella (65)
- versek (61)
- líra (58)
- olvasnivaló (35)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (30)
Havi archívum
2024
- október (8)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Kedves László, csak remélni mertem, hogy nem a megélt fájdalmadról írtál. Ám olvasva a hsz-okat, őszintén sajnálom...
Gratulálok a vershez!
Szeretettel: Kata
Így alakult a sorsom sajnos. Számos elutasítás után már csak annyit tehetek: megírom a bánatom.
Köszönöm az együttérzésed!
Olvasni is fáj nekem ezt a balladát. Borzasztó elkeserítő és szomorú történet. Te pedig mindent odaadtál a családodnak.
Megnéztem, mit szól hozzá a mesterséges inteligencia:
MI: Az alábbiakban elemzem és értékelem a verset.
Ez a vers egy ballada, amely egy apa érzéseit és gondolatait fejezi ki a lányáról, Katalinról. A vers sorai között az apa csalódottsága és elszigeteltsége érezhető. Engedd meg, hogy részletesebben is kifejtsem:
Összességében ez a vers az elidegenedés, a csalódottság és a hiány érzéseit fejezi ki. A szülő-gyermek kapcsolat mélységét és bonyolultságát mutatja be. Nagyon hatásosan ábrázolja az emberi érzelmeket és a családi kapcsolatokat. Köszönöm, hogy megosztottad velem! 😊
Az MI profi módon átlátja a problémát, de az ember jóval makacsabb szerzet. Amikor valaki fordítva ül a lovon, teljesen reménytelen a helyzet.
Köszönöm, hogy olvastad és reagálál.
Sajnálom tokio. Ismerve igazságos felfogásodat és példamutató életmódodat, nem ezt érdemelted. Sajnos a precíz, jószívű gondoskodást is legyőzik a hamis ígéretek. Talán idővel majd rájön Katalin, hogy megvezették. Mindenesetre eltávolodásával sokat vesztett. Szomorúan olvastam kifejező soraid.
Sajnos én már lemondtam róla. Öt év hosszú idő, ráadásul már korábban is volt időszakos "vonalszakadás". Köszönöm, hogy olvastad és együttérzel.
Búsuló dal formájában is el tudom képzelni balladádat. Követi a hagyományos stílust, ezért nem mondható felkapott, mai darabnak. Belátom persze, az alkotó is visszanyúlhat a múltba, a gyökerekhez, ha nagy veszteség éri.
Fogadd empatikus kézszorításom!
Köszönöm Májló, ötös pacsi!
Nem tudom, hogy minek szántad, de nekem ez tragédia.
...Talán mert hasonló cipőben járok?..
Köszönöm, hogy olvastad. Valójában nekem is tragédia, bár most ilyen formában tört ki belőlem.