(utálom alkalmazni a szamárvezető szabályokat
gyűlölöm az előregyártott receptre írt nótákat
undort keltő divatos nagy költőket majmolni,
égő, erőmet meghaladó műveket gyártani)
pedig de szép lenne, istenem
azt mondani: „Írtam egy szonettet”!
vagy mondjuk
Szótlanul állok szomorú
fűzfának mohával benőtt
lehajló ágai alatt.
A szellő birokra kél az
idővel… levelek között
vágtat a holnap… a jövő.
Lelkemben őrzöm az álmot.
Most itt vagyok… lassítani
kellene lépteimen, de
magával ránt, nem kímél, a
könyörtelen muland
a szépet soha el ne engedd."
