Poroszlay Gabriella bejegyzései (54)

Sorrend
SZERKESZTŐ

Ébredés veled

Poroszlay Gabriella publikálta: február 17, 2010, 22:30





Szárnyára ültetett egy álom
s a valósághatáron letett...

Hajnali harangszó kelteget,
válladon nyugszik fejem
párnám helyett,
ölelő karod puha takaróm,
s csókodra nyílik szemem
- ébredés Veled -
a valóság dajkál ezen
a boldog reggelen.
Pillantásom még nem lel
rést a sűrű félhomályon,
tudatom lebeg az álomhatáron,
érzékel, majd visszahull, s újra
szárnyára ültet az álom...
Elképzelem: akármi áron -
innen s túl minden határon -
egyszer minden reggel
Veled ébredek.


Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

cyberszerelem

Poroszlay Gabriella publikálta: január 30, 2010, 20:30, Líra

10843574867?profile=original

NÉZLEK, megérintenélek,    
    de pixelek sorozata most képed,
    léted virtuális -
    szedném magam atomokra máris,
ROHANNÉK át az éteren
HOZZÁD
    ám csak a kamerába mutathatom
    ujjaimból formált ikonon,
SZERETLEK nagyon -
     a vibráló monitort figyelem,
     feszül bennem a lázadó türelem,
    csodára várok, hogy
EGYSZER eltűnnek a határok és
ELÉRLEK, ha kinyújtom kezem,
    a csók nem csak négy betű
    lesz a billentyűzeten,
VÉGRE valósággá válik
    a cyber-szerelem.

Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Lehet-e, szabad-e?

Poroszlay Gabriella publikálta: január 3, 2010, 11:07, Líra

Lehet-e, szabad-e követni vágyadat,
úgy is, ha eközben megsebzel másokat?
Lehet-e, szabad-e követni szívedet,
s annak ki szeretett sajátja megreped?
S lehet-e, szabad-e eltemetni vágyad,
szívedre rázárni hét lakattal zárat?
Lehet-e, szabad-e álmodat feledni,
más boldogságáért magadét temetni?



Négy éves vers szintén, amit elővettem a "fiókból" Mariann: Hiába című verse okán.

Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Késő már...

Poroszlay Gabriella publikálta: január 3, 2010, 11:05, Líra
Gyáva voltam, gyáva egész eddig.
Csak álmodni mertem, talán azt se mindig.
Vágyam is volt, végtelen, mély tenger,
csak a parton álltam, hajózni nem mertem.
Most már hiába is szállnék fel hajómra,
korhadt a deszkája, rongyos a vitorla.
Késő már a bánat átkozom a sorsot…
talán majd valaki küld értem egy kompot.



Négy éves versem ez. Azóta változott némileg a helyzet :)) Mariann: Hiába című verse juttatta eszembe és kotortam elő a "fiókból" ezt és egy másikat.

Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Noktürn

Poroszlay Gabriella publikálta: december 29, 2009, 22:00, Líra

Crescendo
Először még halkan szólalt meg a dallam,
azután csak áradt egyre hangosabban,
már harsonák zúgnak, üstdobok dübögnek,
zeng a dal lelkemben:
szeretlek, szeretlek!

Adagio
Szerelmünk párája száll fel az ágyból,
szemünkre lassan rákúszik szép álom,
édes csókod számban olvadó karamell,
karomba bújva, mosolyogva alszol el.

Intermezzo
Szeretsz-e úgy?
Szeretsz-e úgy, mint én
- mint Krisztus az Olajfák hegyén -
Mennél-e?
Mennél-e keresztre megváltásomért?

Andante
Léptemet hozzád igazítom,
ha engeded, veled megyek.
Fogd jól a kezem az úton,
és többé el nem tévedek!

Coda
Szeretlek. 
Hogy miért, hiába kérded.
Téved, ki azt hiszi,
ez egyszerű matematikai képlet
- s amint a kétszer kettő -
logikai úton kifejthető.
A vaknak is mondhatod,
fessen felkelő napot,
s eget, szép kéket. 
Hiába a szándék.
A szerelem ajándék,
ne kutasd honnan, miért,
csak fogadd el.
hisz tiéd .
Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

El nem készült képek

Poroszlay Gabriella publikálta: december 19, 2009, 16:00, Líra
12640075484?profile=RESIZE_400x

Megint karácsony van -– ugyanaz a díszlet -–,
a gömbökön ugyanúgy megtorpan a fény,
az adventi koszorún tömbgyertyák égnek,
s a fenyőfa most is a mennyezetig ér.

Pianóban szól az Adeste fideles,
az ajándékokon díszes csomagolás -–
a vacsora -– mint mindig -– rántott harcsa lesz,
de ez a karácsony... mégis valahogy más.

Emlékekké hamvad a régen volt parázs -–
borzongva didereg legbelül a lélek -–,
a kandallónk fénye már csak talmi varázs -–
nem készültek idén előtte fényképek.



Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

és bocsásd meg a mi vétkeinket...

Poroszlay Gabriella publikálta: december 8, 2009, 23:14, Líra
...
és bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk…
magunknak,
mert míg más szemében a szálkát is,
sajátunkban a gerendát se -
mindig van indok a felmentésre.
mindig van bűnbak kire rákenheted,
és magadnak se vallod be vétkedet.
aki mást mond az bizton ámít -
az ember ösztönből véd és hárít -
s nem vesz magára holmi inget,
míg mást bőszen öltözni sürget.
kevés mer nézni saját tükrébe,
tartja inkább másoknak elébe…
gyarlók vagyunk -
és ez már mindig így lesz -
hát bocsásd meg Uram, a mi vétkeinket!
Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Szakítás (rap)

Poroszlay Gabriella publikálta: december 1, 2009, 20:09, Líra
(hét szavas verseny)
 
Holló hajad a szemedbe hullt,
ordítottad, nem érdekel jelen se múlt.
Köpönyeged gyorsan magadra kaptad -
mikor és hogy kellett, pont úgy forgattad.
Elvitted a Vágtázó halottkémek cédét,
nem húztad le magad után megint a vécét.
Nem maradt itt tőled csak egy marék homok,
előszoba kövén sáros cipőnyomok,
fürdőszoba polcon egy ronda turmalin -
te voltál az első ásványgyűjtő pasim.
Semmit sem remélek, nem érdekelsz, ennyi,
csak a kocka hasad,
csak azt tudnám feledni!
Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Éji bál

Poroszlay Gabriella publikálta: november 28, 2009, 20:00, Líra

 

Bársony égen csillagok -
ezer gyémántkő ragyog -
Holdudvarban, fényszoknyában
táncot járnak angyalok.
Éji csönd a tájra ül,
ház falára árny vetül,
ezüstfényű pókfonálon
pajkos tündér hegedül.
Lombok közt táncol a szél,
édes titkokat mesél,
harmatgyöngyös fűszálak közt
tücsökzenekar zenél.
Ha a kakas kiabál,
véget ér az éji bál,
hazaküldi víg vendégit
a hajnali napsugár.




Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Mondd, hova lett?

Poroszlay Gabriella publikálta: november 6, 2009, 22:25, Líra
Hol van már az ifjúság?
A lila lángú orgonák.
Hol az illat áradat?
Mondd, hova lett?
 
Hol vannak az alkonyok?
A mindörökre sóhajok.
Nappal fényben elveszett.
Mondd, hova lett?
 
Ősz van most és hervadás.
Csak álmodtalak szép világ?
Zárd le csókkal ajkamat,
mondd, itt maradt,
velünk maradt..
Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Hirtelen lett ősz...

Poroszlay Gabriella publikálta: november 6, 2009, 22:00, Líra
hirtelen lett ősz –
tegnap még langymeleg fényben fürödtek a tarka fák,
bókoltak: tiéd még az ifjúság,
azt súgták: nem csak álmodtalak,
s nem sodor el többé semmilyen áradat.
hirtelen lett ősz –
most hűvös szél cserzi ajkamat,
a lombtalan ágakon búsongó dalra kap,
szomorú hervadás fosztja fák levelét,
sóhajos esővel siratja őket az ég.
hirtelen lett ősz –
de hiába károgó varjúhad,
igazat súgtak a tarka fák –
veled már mindörökre együtt
őrizzük az ősz aranyát.
Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Őszi reggel

Poroszlay Gabriella publikálta: november 6, 2009, 1:30, Líra
Dércsipkét lehelt kertemre a hajnal -
szikrázó diadém fáim homlokán -
menyasszonytáncra kéri a szellő,
megbotlik otthagyott létra fokán.
 
Naspolyám orcája fagycsípte barna,
ághegyen hintázva kacsint le rám,
levele otthagyta már mind a hűtlen,
társai szottyadnak kamra polcán.
.
Meleg szobámból nézem a kertem -
a krizantém bokra még virágban áll -
didereg szirma, akár a lelkem,
ködkönnyel siratja: elmúlt a nyár.
Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Jó éjszakát!

Poroszlay Gabriella publikálta: október 29, 2009, 23:00

Szervusz nagyi!
Itt vagyok, megjöttem!
Hoztam virágot neked,
sárgát és fehéret.
Jó, jó, igaz, rég voltam -
ne korholj - tudod, sok a dolgom,
folyton a rohanás …
A gyerekek jól vannak,
a kicsi még iskolás,
majd jön a nagy is,
de ő most szerelmes -
jaj, drága mamácska, ne nevess!
Olyan jó ez a csend itt nálad,
csak nézem a tarka fákat,
a nap simogatta avart,
mit a hűvös szél felkavart -
csak a gyertyát el ne fújja!
Nézd, úgy ragyog a lángja,
mint szemed az unokákra.
Nagyi - ugye jól vagy?
Szépeket álmodsz?
És esténként ott fenn
az angyalokkal táncolsz?
Vagy csak vársz, vársz csendben.
Jövök majd gyakrabban, ígérem…
Aludj drága nagyi,
jó éjszakát!
Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Köd (alliterália)

Poroszlay Gabriella publikálta: október 29, 2009, 11:04, Líra
Körös-körül köd van
Kapaszkodom saját kezembe
Kutatom, keresem kínlódva,
Kábán kóvályogva az utam.
Köd-koboldok kerülnek körbe,
Karvaly karmokkal kapaszkodnak belém.
Kitárt karom ködöt kavar,
Ködfalnak koppanok,
Ködsemmit karmolok.
Kitágult pupillám kínlódva keres kiutat.
Kiáltanék keservesen,
Közben csak krákogok:
A kutyafáját ennek a k.. ködnek!
Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Ne kérdezd...

Poroszlay Gabriella publikálta: október 29, 2009, 9:00

Szeretlek…
Ne kérdezd mióta –
tán örök időktől fogva,
mióta állnak a hegyek
és partot mosnak végtelen tengerek –
őket se kérdezed.
Szeretlek…
Ne kérdezd meddig –
nem tudom, mikor
száll el utolsó sóhajom,
hisz felkel a Nap minden reggel
és éjjel ezer csillag ragyog -
a Földet se kérdezed meddig forog.
Szeretlek…
Ne kérdezd miért –
csak magadért, magamért,
amiért a virág szirmot bont tavasszal,
és szerelmes madárdal az égig ér –
ne kérdezd miért –
csak szeress magamért!
Olvass tovább…
SZERKESZTŐ

Dacolva

Poroszlay Gabriella publikálta: október 28, 2009, 9:00

pengévé szorult szám vértelen
zökken a vér szűkülő erekben
gyomorfalamban savmarta a seb
felfeslő kötés az ideg
nappalokra tekert gombolyag
macska játék -
karma húsba kap
az aritmia torkot szorít
a csak azért is
csak azért se
megfeszít
Olvass tovább…