Delíriumos álmok, széttaposott vágyak...
Tobzódó rongy-lelkek, nyegle gigerlik
osztják a csodát, aranyat, mézet,
míg az ügyeletes eskütevők, a soros esküt teszik.
Csak állok itt bambán, a valami
és a semmi közt félúton a csörtetés felett,
víg csapatot várva, hamisaktól bújva.
Itt legyen elég a mosoly, megváltások helyett!
Parázsló esténken találjunk gyönyört!
Csendüljön poharunk, borunk legyen békés,
a kibomló gondolat szava legyen szelíd,
nem kell a hangzavar, nem kell a kísértés.
Szítsd fel a parazsat kedves, te lélek-csokor szépe,
lángba vele, ha műanyag a kaptafa!
Arcunk fénye egymás szemében csillan,
legyen hamu sanda Ámor mű nyila.
Nincs fogadalmam: de a vers ne legyen
a dolgosok közönye, kisiskolás iszony,
üljön tüzünkhöz a Bólyaiak lelke, lengjen az inga,
pattanjon a szikra, az einsteini viszony!
A jó csendben születik öröm-mosollyal,
nyomasztó kétségünk a semmi-ködbe veszik.
Ide már nem érhetnek fel a bőszek,
az ügyeletes eskütevők! ...kik már a soros esküt szegik.
2008. 06. 23.
Hozzászólások
Sajnos ma nincs olyan szalon, ahol hasonló magasztos, nemzetemelő gondolatokat jegyeznének. El sem tudom képzelni, hogy az opera oldalpáholyában ellazulva valamelyik tehetős honfinak hasonló víziói lennének. Valószínűleg inkább csak az érdekli, hogyan alakulnak a tőzsdei árfolyamok, mibe tud jövedelmezően befektetni, vagy mennyi lesz idén a területalapú támogatás.
Cizelláltan kidolgozott vers, bölcs meglátások. Kézszorítás és gratuláció!
Kedves Milán, valójában az a lényege a ma emberének, hogy: legyőzni, uralkodni, kilátszani a tömegből. Eszünkbe juthatna amikor filmet nézünk, most a bűnöző, vagy a bűnüldöző lett boldog egy akció végén? Madách gondolatát, hogy: Az élet értelme a küzdés maga, feltétlen ki kell egészítenünk, hogyan is történjen az a küzdés, mert empatia nélkül gépies minden, és a cél, hogy boldog legyen az ember, elérhetetlen marad. Sikeres lehet esetleg úgyis, de boldog nem.
Csatlakozva Robi meglátásához én mindenütt azt olvasom, hogy a Magyartanárok Egyesületének elnöke elsősorban azért bírálta a tantervet, mert szerinte semmit nem tesz azért, hogy lelkes olvasóvá nevelje a diákokat, másrészt mert iszonyatos anyagmennyiséget ír elő a számukra. Hasonló bajokat jelölt meg Dragomán György is, aki úgy érzi „a NAT száraz, unalmas, szinte taníthatatlan, nem személyre szabható, gyanakvó, poros és bizalmatlan. Olyan mintha az lenne az célja, hogy mindenkit elijesszen az irodalomtól és az olvasástól”.
Szerintem viszont inkább a tanárok képességeit és munkahozzáállását kellene megvizsgálniuk. Nem véletlen, hogy a tüntető (az orvosok fizetésemelésére irigy) tekintélyelvű, hanyag pedagógusok árnyékában a rendszerváltás óta felnőtt egy "észbontó" generáció, akik lényegében nem értik, amit olvasnak.
Én viszont nagyon is jól felismerem versed mondandóját, amivel teljes mértékben azonosulni tudok.
Gratulálok csendes, ám határozott költeményedhez!
Kedves Mária
A gépies tálalása az irodalomnak valóban értelmét veszti, ha cask úgy mértéktelen mennyiségben rádobjuk a tanuló ifjúságra.
Talán itt nem lesz annyira feltűnő az elvadult felháborodásom, ami az oktatást járja körül, Nem is merem leírni milyen képesítésű volt az a tanárnő, aki kijelentette, hogy ő még életében egyetlen könyvet sem olvasott ki. Ecsetelhetném a különbséget egy mai elvadult film vad jelenetei, és az olvasott szöveg által a magunk rendezte sorok fantáziánk által felcsillanó élményszerű megélései között. Még egy régi emlékemmel dicselszem el, ami egy modern ifjoncnak fura lehet. Minden este olvastam az ágyban, hát telt az óra számolatlanu, amikor apám benyitott az ajtón, és kérdezte: Ilyen korán felketél? Csak hümmögtem, hogy-hogy van ilyen.... Nem árultam el, hogy még az elalvás előtt vagyok, pedig már reggel öt óra volt.
Egy világos és harmonikus vers tényleg többet ér, mint egy tucat piff-puff akciófilm. Az észbolydító horrorról nem is beszélve. Egy jó kis zene a vers alá, plusz egy hozzáértő előadó és hanyatt dőlve át lehet adni magunkat a mámoros élvezetnek.
Újabban persze talán a tanárok sem tesznek meg mindent azért, hogy
"...a vers ne legyen
a dolgosok közönye, kisiskolás iszony..."
Annak természetesen hiába írsz csodás remekművet, aki funkcionális analfabéta. Mostanság pedig a nyolcadikos gyerekek 40%-a ilyen.
Tapintatosan instruáló vers fogékony elméknek. Reménykedjünk, hogy olvassák a gigerlik is!
Elismerés és gratuláció!
Kedves Róbert
Nagyon egyetértek a gondolataiddal az oktatásról, vagy a szokások mai kisiklásainak okairól. Egy gondolat vezérel, ha beleszólhatok a “fenenagy” életnek menetébe: Az oktatás alappillére a szellemi igényességre való nevelés legyen.
Lelkesítő sorok, értékes meglátások egy gondosan felépített, hazaszeretetet tükröző, ám mégis halkszavú, visszafogott versben.
Lehet ezt így is példamutaóan, nemcsak ahogy bevett szokás: uszító hangnemben - harsogón és hőzöngve.
Gratulálok!
Kedves Gabriella
A költészet áll talán legközelebb a pszichologiához, az emberi lény belső énjének feltárásához. Reméljük, hogy tudunk hatni szelíd szavakkal is a dúvadak lecsendesítésére.
Köszönöm, hogy kifejezted egyetértésedet.
Bizony óriási a különbség a tobzódó gigerlik, a műanyag kaptafák és a szelíd szavú, csillogó szemű gondolkodók lélekcsokra között. Tulajdonképpen ez egy pátoszos, a honépítéssel, a kultúra és a tudomány ösztönzésével átitatott vers, ám annyira természetes, annyira életszerű és csendes, hogy elsőre fel sem tűnik az ösztönzése. A jó tényleg nem igényli a felhajtást és a zsivajt, csupán akarat és morál kérdése. Aki viszont a beteg ideológiák és a mohó pénzsóvárság árnyékában szocializálódott, annak ez a vers lázadónak, rivalizáló érzületet kifejezőnek tűnik és ellenségképet generál.
Jómagam viszont örömmel olvastam és lelkesen gratulálok!
Kedves Mira
Pontosan feltártad versemnek csínját-bínját. Nagyon fontos lenne a gondolatok méltó kifejezése, és a „tobzódó gigerlik” szégyenpadra ültetése. Ideje lenne már hogy az út, amit az ember bejár empátiától legyen vezérelve, és mindenki megkaphassa a járandóságát, amit úgy hívunk Boldogság.
Nagyon köszönöm a soraidat.
-
1
-
2
oldal 2 Következő