ALKOTÓ

A Lét... Sohasem elég!

A Lét... Sohasem elég!Vérvörösen izzik a hajnaltűnök az időben múló sóhajjal,s holnap már nem leszek emlék:töröl fejedből a hajszolt lét.Leszek csupán egy darabka...egy töredék...Hegytető ormán nyíló szakadék,olyan, mintha belezuhannék...a szárnyam elvesztettem már rég!Emelj fel, kérlek, ne engedj el! Ne még!Csupán egy barát voltam, s nem több,de Nekem Te vagy, s voltál a Föld,a kihunyva-felvillanva hunyorgó csillagködök...lelked, mely immár bennem is él, örök...Valahol a lét, s nemlét határánangyalsuhogású álmok szárnyántündérekkel suhantam,Teáltalad ragyogtam...gondolatszikrák, emlékekálmok, fények...Másfelé hajszol a sorsűzött vadként loholsz,-lét nélkül bolyongok.Tépett felhőfoszlányok,megfogott szódarabok,rám telepedő kín-kígyók...Sikoltok:mert a lét Tenélkülednem élet!Vegetálokszótlanul állok,nyomtalanul elpusztulok,csak egy fekete lyukban eltűnőaprócska csillag vagyokaz üres semmi-világban,a gépek zajában,kordonoktól elzártan...Nem látod?A világom...A világ:Piros lámpák...tekergődző autókígyók...halottan kihűlt arc-bábok...mosolytalan,hideg,rideg,idegen...ez... A Semmi.A Valami...ott ragyogott szemedben,a mosoly-csillogású igézetben,a Veled töltött ritka percekben...Vajon látom-e még?Érzem-e még szíved melegét?Megtudom-e vajon, Neked mi lehetnék?Szerettél?Én...Élni szeretnék!Szeretni...Érinteni...Becézni...Ez: A Lét...Sohasem elég!Angyalsuhogású álmok szárnyánsuhanok Feléd.
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Látom, mindketten kimondottan jó passzban vagyunk...
    :)
    Sebaj, mire neked lesz időd és energiád kritizálni, mélyelemezni, remélhetőleg én is jobb bőrben leszek lelkileg :)))
  • SZERKESZTŐ
    Szőrmentén nem szeretek, az nem az én stílusom. "Mélyelemzésre", érdemi hozzászólásra meg most képtelen vagyok, annyi más gond, baj, tennivaló szorít.
    De... ugye, lesz ez még így se :)))
    Szebb napokat neked!! :))
  • ALKOTÓ
    Tetszik is, meg nem is... ahogyan az élet. Vannak sötét napok és vannak vidámak is. Ez egy borúson készült. Most is igen késő van, csak egy nappal később... Emésszed, taglaljad, és igen szőrmentén írd, mert kifejezhetetlenül rossz passzban vagyok. No, lesz ez még így se...
    Ölellek, és ígérem, elviselem a kritikát, tudom, hogy a szándék aranyból van.
    :)
    NM
  • SZERKESZTŐ
    Tetszik is meg nem is...majd még emésztem és taglalom...de most már igencsak késő van, és fáradt vagyok, csak jelzem: itt voltam :)
  • ALKOTÓ
    Kedves Judit!
    Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy adhattam Neked valamit, ami személyesen a tied. Ezekért a pillanatokért érdemes írni, megírni mindazt, ami szeretné, hogy megírjam, és publikálni. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak te, vagy én érzünk így...
    Fel a fejjel! A mosoly a legkomorabb pillanatokban is valahogy felbukkan újra!
    Ölellek: NM
  • ALKOTÓ
    Köszönöm, Péter!
    Sok igazságod vagyon, bár... nem félelem, tény.
    A világunk ilyenné vált: közömbössé.
    A minap álltam a villamosmegállóban a Margit híd budai hídfőjénél. A felújítás miatt nem járnak autók, nyugodtan átsétál mindenki az úttesten a villamoshoz a macerás aluljáró helyett. A korlát persze maradt. Van rajta egy klassz lyuk, nyugodtan el lehet slisszanni, de egy idősebb úriember ezt úgy tűnik nem látta. A korlát alatt bújt át, elhűlve és megrőkönyödve néztem. Hát még, ami utána következett: ahogy felállt, megszédült és elkezdtett tántorogni. A villamos meg jött. Majdnem aláesett... a zsúfolt megállóban rajtam kívül csak egyetlen fiatalember mozdult, hogy elkapja...
    Lézengenek az emberek szem nélkül, fül nélkül, szív nélkül, fásultan és kábultan.
    Szerencsés vagyok, mert vannak, lehetnek barátaim. Szerencsés vagyok, mert van olyan ember, aki megérti, sőt, megérzi, amit gondolok és tudja a válaszaimat... szerencsés vagyok... mégis, a sors időről időre megpróbálkozik azzal, hogy elszakítja ezt a mindennél fontosabb kapcsolatot.
    A vers közel másfél évvel ezelőtt készült, ám aktualitását visszakapta. Nem tudom, mit hoz a holnap. Remélem, nem választ el bennünket!
    A lét: szeretni. A nemlét: mindaz, ami elválaszt a szeretettől: a közömbösség, az önzés, a harácsolás...
    NM
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum