tétován fordulsz felém,
arcomra téved kezed -
derengő éned egén
pilledő pára lebeg,
madarak könnye szitál,
álmodó kérdés remeg -
hozzám feszülve riszál,
mellemen elszendereg.
kábulatod elmúló tünet -
szemedben tágul a figyelem,
lobbannak villám boglyatüzek.
retinád türkiz fénymezején
indulnak messzi vándorutak,
s vágyó remények dombtetején
pillantásod új holdra mutat.
ránk lehelnek bűvös gondolatok, -
csillagport tüsszent a mágikus tudat,
bőrünkre hull ezer izzó zsarátnok -
füstködöt kavar a varázsló huzat.
szétszórjuk apránként a kéj parazsát -
égetünk a mába még néhány lyukat -
majd markunkba zárjuk az éj darazsát,
s fejünk alá hajtjuk a nyár álmokat.
Hozzászólások
Köszönöm a kedves figyelmet hölgyek! :))
(egyébként max, ha leöntöd egy üveg málnaszörppel :DDD - de amúgy értem (nem félre), hogy érted (nem félre), érted? :D )
Félreértettél Judit :)) Persze, hogy nem szirupos, én azt mondtam - anno - amit kommentnek írnék az lenne szirupos, közhelyes :DD.
(amúgy apus sosem szirupos)
Az "éned egén" Ti vagytok nekem.
Sokat töprengtem, mit is írjak ide, de csupa olyasmi jelző jutott eszembe, amit túl sziruposnak, közhelyesnek, snassznak gondoltam (vö. Töprengő dal :D)...hát csak annyit: köszönöm... cILY
Most is köszönöm, most is Töprengő dal, most is...