Üres poharak alatt sorsolnak felettem,
mint kiszáradt antiloptetem,
a semmibe foszlok.
Fanyar szagú sötét csarnokok
hideg kamráinál,
a csend reményt sikál.
Bosszúra éhező kielégületlenség,
mely unos-untalan nyomomba lép,
szikkadó csontomba hatol,
illan belőlem a lét mindenhol.
Pajzsára emel a tagadás,
az önámításba csapkodó más,
és a türelem virágát tépkedő
rozsdálló múlt idő.
Hozzászólások
A függés kiváltképp nem jó állapot. Kifejezi, hogy elszenvedője nem szabad ember, nem ura az akaratának. Egy ilyen kényszerhelyzetben az általad leírt bizarr jelenetek joggal válhatnak dominánssá. Versed bennem Dalí és Chagall képeket elevenít fel, ahol a valóság helyett az élet "sötét anyaga" tör a felszínre.
Elismeréssel gratulálok!
Köszönöm szépen, hogy olvastál kedves,Míra. Karinthy után szabadon; a szeren lógás számtalan válfaja emeli mennyei magasságokba, majd szörnyű mélységekbe a gyanútlan használóját. Az írásom felkiáltójel szeretne lenni, sorompó egy olyan úton, amelyik bőven egyirányú.
Verssoraid szerteágazók, akár egy szürreális álom, vagy egy olyan érzékeny lelkiállapot, amelyben felszínre kerülnek az emóciók mélyebb, tudat alatti rétegei. Nem szeretnék ilyen függőséget, ami összezavaróan bonyolult és rengeteg energiát emészt fel.
Alkotásod ráébreszti az olvasót, hogy mennyivel komfortosabb függőség nélkül élni. Becsülje meg mindenki, akinek a független lét megadatott!
Gratula + ötös pacsi!
Köszönöm szépen, hogy bekukkantottál hozzám, László. A függő ember nem szabad, mivel a függősége "tárgya" szervezi meg a perceit. A létezés legfontosabb elemétől fosztja meg úgy, hogy közben negédesen hazudja, hogy csak vele teljes az élet.