Ma szépen süt a Nap odakinn,
ezerszínű lombot simogat sugara,
hálója közepén napozik egy pók,
fonalán megcsillan a reggel harmata.
Ma szinte felhőtlen az ég odafenn,
selymén csak néhány felhőcsipke úszik,
kristályként ragyogó végtelenén
költözni készülő fecske cikázik.
Ma lágyan lengedez könnyű szellő,
édes gyümölcsillatokat kerget,
kis bogárka zizeg egy levélen,
szárítva szárnyán harmatcseppet.
Ma kiültem kicsit a teraszra,
sok gondolat bennem össze-vissza járt,
lelkem fájó sebét bekötözte és
szelíden átölelt az indián nyár.
2009. 09. 18.
Hozzászólások
Jó, hogy feltetted Barátném, örülök, hogy újra olvashattam! Most még szebb!! :)
Na igen, ez már egy másik terasz, azért ki lehetne ülni ide is - ha készen lenne egészen, és rend lenne :) - a dátumban igazad van, én a gépemre hagyatkoztam, ahol az utolsó dátum ez volt - valószínűleg akkor fésültem egyet rajta, te meg gondolom utána jártál, vagy jobb a memóriád :))
cuppacsi
No, mostanában nincsen időd kiülni a teraszra... meg be is falaztam. Persze ez a terasz egy másik. :DDD
Kicsit elnézted a dátumot... 2006. október elején írtad ezt a versed, úgy emlékszem.
Tetszett akkoriban is... elképzeltem, ahogy ott nézelődsz, szöszmötölsz a szomszédban. Tényleg szép idő volt akkortájt.
Gratula + cuppacsi!
Borongós? Inkább reális. Sajnos ez az élet rendje, az évszakok bizony így váltják egymást - de a tél után ugye jön a tavasz! :) Ami kicsit szomorú, hogy ez az ember életében nem így van. Az bizony a téllel ér véget. De vigasztaljon az a tudat, hogy a télnek is megvannak a maga szépségei (esetleg egy kis tavasz a télben ;-) ) - főleg meleg kályha, esetleg vidáman pattogó kandallótűz mellett, fahéjillatú puha csenddel, békével...reméljük :)
Köszönlek Lótuszom!
Ölelésem
Ilyen! :))) Pontosan ilyen ez a gyönyörű időszak drága Gabiga, amilyennek versedben lefestetted!:)
Ma mindez még érvényes... Felhőtlen ég, napsütés, lenge szellő, pókháló, és fecske-búcsú...
És holnap? Jaj... Holnap nyakunkon az ősz, és nyomában - vagy talán együtt jönnek? - a tél. Esővel, hóval, fűtéssel, számlákkal...
Na, majd akkor, ha fázom, és korán esteledik, előveszem a mai emlékeket, és beléjük burkolózva várom, hogy jut-e még tavasz...
Ne haragudj, kicsit borongósra sikerült hozzászólásom vége, de ez mit sem von le az élményből, mit Téged olvasva kaptam!
Gratulálok, és ölellek szeretettel, Lótusz.