Kár a nyárért,
napsütéses
hosszú őszért,
fáról hulló
falevélért…
Kopár kertben
varjú károg,
elege van
már a mából.
Szél tépázza,
eső veri,
mérges gazda
elkergeti…
Panasz szava
messze száll:
- Kár a nyárért,
napsütéses
hosszú őszért,
fáról hulló
falevélért…
Kár…, kár…, kár…
Hozzászólások
Kedves Tibor! Nagy öröm számomra, hogy betértél hozzám!
Szívből köszönöm, hogy nem maradtál érintetlen...
Ölellek szeretettel, Lótusz.
Drága Évikém... Hálás vagyok, hogy megnyitottad szívedet a kis károgó előtt. :)
Az igazi hideg most jött el... Remélem, nem szed majd áldozatokat!
Ölellek köszönettel jöttödért, szavaidért, Lótusz.
Megérintett engem is, kedves Lótusz.
Kár bizony, és értünk is kár. Állítólag holnaptól jön a nagy tél. Ezért károgott a te varjúd, ezt érezte!. Érzem a versből a szíve ritmusát, bánatának ütemét, panaszát. Megérintett ez a varjú. Kár! Köszöntelek.