Egymást gáncsolva, tolva-lökve
valósággal elemésztődnek már bele;
olcsó aranyforintokért
nem lenne muszáj, se kár,
Janus-arcú lelkiismerettel is
egyre nehezebb a zsigeri Lét
kicsinyes szamárlétráján
való tartósnak becézett
életben maradás.
Rejtélyes csillagképek
tükröződhetnek őszintének
vallott lelkek mélyén,
melyet még nem kezdett ki,
fertőzött meg sem kétszínű alakoskodás,
kicsinyesen manipulatív,
szánalmas kupeckedés;
többnyire a legtöbb ember
legszívesebben azonnal helyet
cserélne valaki mással,
s véglegesen kilépne eddigi
viharvert-életéből,
mintha senkinek se
maradhatott volna
elegendő ideje arra,
ha szeretné megváltoztatni,
rendbetenni földi ügyes-bajos dolgait.
Fonnyadt szendvicsek
áporodott halszagával utazik
át az ember egyik végletből a másikba;
tán még a biztos késleltetett
felismerés is ellenére van,
az amit nem hajlandó
összefüggésein át kiadósan,
teljesen megmérni
egy-egy számotvető lelki mérlegen.
Mert már a tartósnak
mondott emberi kapcsolatok,
s baráti szövetségek után
is egyre több gyanakvó
kérdőjelet tesz az
önmarcangolásban rekorder
emberi ész, s míg
egy-egy aluljáróban
bulvármagazinok papírjaiból
vet ágyat magának
egy-egy hajléktalan
még az utcai telefonkagylók
láthatatlan antenna-szálai
is egyre inkább
rendre megsüketülnek.
A kopogtatni vágyó léptein
aprócska foszlányai
még körbevesznek,
velünk is maradnak - de vigyázat!
Meglehet, már nem sokáig,
hiszen távírányított
kerengő műholdak
adják-veszik a fensőbb
szférák zene-frekvenciáit,
míg ,,egyesek" kedvükre
nyomkodhatják azt
a bizonyos piros gombot.
Mert bezárják kagylóként
magukat az ébredés állapotába
megrögzött titkaink is,
melyet senki mással
meg-nem-oszthatunk.
Élet-vesztő kártyáit
az ember - legtöbb esetben -,
csupán csak ritkán játszhatja ki.
Hozzászólások