(Mint említettem, Földim A 404-es csapdája c. verse alatt, eszembe jutott egy hasonló témakörű szösszenetem. Megkerestem... Biz' ez még régebben íródott - 2007-ben.)
Lefagytam.
A kurzor villog a monitoron,
szemembe röhög:
sokat akartál,
tessék!
Most lesheted!
Csikorog a vinyó,
nyög a háttértároló,
mert sose tudod,
mit bír a gép,
csak nyomod
a sok adatot bele,
s már tele a...
lemeze.
Egyszer csak azt mondja:
elég!
A gép is ember.
...vagy fordítva?
Mozdulj már!
Rángatod ordítva
az egeret.
Ahelyett,
hogy nyomnál
egyszerre egy
Ctrl+Alt+Del-et,
s újraindítanád
a gépedet.
...amíg lehet.
2007
Hozzászólások
Emlékszem, annak idején (2006-2007 táján) én még csak szívtam magamba a számítógépes ismereteket. Úgy tekintettem rád, mint egy "gurura", akihez minden kérdéssel fordulhattam. A Ctrl+Alt+Del billentyűkombinációt is magyaráztad jónéhány üzenetben még az egykori Windows Messengeren. Gyorsan fejlődtem, minden érdekelt, de nem terheltem túl a "vinyómat". Két évtized távolából utólag is köszönöm az indulást megkönnyítő türelmes segítőkészségedet és tanácsaidat.
Versedre fókuszálva szerintem mondandód átvitt értelmű. A mű központi kérdése ugyanis: "A gép is ember. ...vagy fordítva?". Jó tanácsod itt is megfogadandó: érdemes visszavenni a tempóból, amíg lehet.
Gratula + ötös pacsi!