SZÉPIRODALOM

Mélyen aludtam. Az idilli álomképek egymást váltották, majd váratlanul átcsaptak egy valódi rémálomba.

Valami erősen megragadta a karom, éles karmai a húsomba mélyedtek, kiserkent a vérem is. Vonszolni kezdett, majd magával rántott a feneketlen m

Nem vagyok rabló,

nem vagyok álnok,

nem vagyok hazug és

nem vagyok átok.

Nem vagyok bolond,

nem vagyok béna,

nem vagyok bérenc

és nem vagyok léha.

Nem vagyok birtok,

nem vagyok áru,

nem vagyok színész és

nem vagyok bábu.

Nem vagyok kedves,

nem vagyok zsarnok,

n

Súlyos csend pihent a csempékkel kirakott helyiségben, amit csak néha ébresztett fel egy-egy felszálló sóhaj. Fent, a kék fényű lámpának ütközött, majd elszállt a résnyire nyitott ablakon át. Egy harmincas éveiben járó asszony feküdt a szülőágyon. L

Tanuló férgek vagyunk
a világegyetemben.
Szétfúrt gyümölcsünkből
matató távcsöveinkkel
(ragacsos csápjainkkal)
tapogatjuk az áttetsző,
végtelen óriástestet, –
amiben élünk.
Ő dajkánk és tanítónk,
ő a temetőnk is.
Mivel türelme rengeteg,
elvisel be