Majd akkor, ha odaérek a látóhatár elé egy-két fokra,
s arcomra markáns árnyékot vetít az idő,
átkiáltok alsó és felső világokba:
elfogyott a föld és a türelem – halihó!
Nem fordulhatok vissza, ladikom kevés,
süllyed alattam, mint korhadt dime
Majd akkor, ha odaérek a látóhatár elé egy-két fokra,
s arcomra markáns árnyékot vetít az idő,
átkiáltok alsó és felső világokba:
elfogyott a föld és a türelem – halihó!
Nem fordulhatok vissza, ladikom kevés,
süllyed alattam, mint korhadt dime
