SZÉPIRODALOM

ALKOTÓ

Mélység

B.Bihari Rita publikálta: január 28, 2010, 22:08
Tűz égette,kormos tarlóvávált lelkemmezején töria csendetléptem,fájdalomhideg cseppjeiöntözik meztelenmagánybanázólétem,bússzívem ritkulódobbanása fojtózokogásbafúltének,magányködbe veszettszakadék szélénimbolygókóborlélek.Lágyanölel a sötétségszótlanhozzábújok,néma,hideg ajkammalálomtitkokatsúgok.
Megtekintések: 60
Címkék lélek, magány, vers
★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
Követés

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    B.Bihari Rita január 31, 2010 18:29
    Valóban az az egyetlen pozitív kifejezés a versben:a reménytelen állapot mélységét szerettem volna érzékeltetni vele;amikor már az ember lelke csupán a sötétség ölelésében képes létezni,mikor annak ölelése halálos nyugalommal tölti el az ember lényét...a megcsömörlöttség érzete adta gondolat.
    Köszönöm értő olvasásod!
    :)
  • SZERKESZTŐ
    Poroszlay Gabriella január 31, 2010 9:09
    Ebben a versedből is jól "átjön" a hangulat, az érzés. Tetszik!
    Bár, mitagadás, elég elhasznált, már-már közhelyes kifejezéseket sorolsz, de a tördeléssel és néhány jó jelzővel átemeled a verset egy felsőbb szintre.
    Itt is vitába szállnék egy jelzővel, a "lágyan ölel" nekem pozitív kisugárzású, nem egészen illeszkedik a vers egészének hangulatához.
Ezt a választ törölték.

Utolsó tevékenység

Legnépszerűbb beküldések

Témák címkék szerint

Havi archívum