SZÉPIRODALOM

SZERKESZTŐ

nem értem

Poroszlay Gabriella publikálta: október 18, 2009, 19:00

Ülök a teraszon, kávémat kavarom.

Nem értem, mi ez a nyugalom.

Látom a lombokon napfény játszik,

zöldeket kerget,

az érő cseresznye kikacsint:

megint te vagy a hunyó.

A macska ásítva egeret szendereg,

bajsza megremeg.

Rózsa szirmán bogár hentereg,

hernyó nyújtózik levélen -

pillangót álmodik.

Nyár ízű álmos délután.

Nézek ki elmém ablakán,

nem értem mi ez a nyugalom,

mikor bennem öldöklő csatával

dúl a forradalom.

Megtekintések: 58

★

Szavazatok: 0

Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Követés

Alkotói biográfia: Poroszlay Gabriella

SZERKESZTŐ

Kamaszkori próbálkozásaim után, az új évezred elején engedtem szabadjára versíró késztetésemet. Több irodalmi portálon is megfordultam, több antológiában és egyéb kiadványokban jelentek meg műveim. Nem mondanám azonban magamról, hogy költővé formálódtam. Maradtam az, aki voltam: építész, belsőépítész, enteriőrtervező, újabban pedig nyugdíjas pepecselő, kertszépítő. A fotózás és rejtvényfejtés mellett szívesen olvasgatok. Remélem, hogy a vállalkozói terhek alól felszabadultan, előbb-utóbb a verselés ízére is újra ráérzek!

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

ALKOTÓ

Szabó Katalin (gleam) szeptember 3, 2024 5:55

Igen, ez tényleg olyan, mint....
Nagyon szép vers, kedves Gabriella!
Az ilyen pillanatok átszövik egész lényünk, egész életünk...

Szívből gratulálok!

Szeretettel: Kata
- SZERKESZTŐ
  
  Poroszlay Gabriella > Szabó Katalin (gleam) szeptember 4, 2024 23:04
  
  SZERKESZTŐ
  
  Igen, hasonlóak a gondolataink némileg. Az önzetlen szeretet, a legszebb és legjobb érzés - bárki, bármi felé is irányuljon - kimondva, vagy kimondatlanul, mégis ettől lehet(ne) jobb a világ.
  
  Köszönöm, hogy olvastad! (László promótálására :) )
  Viszont én is ajánlanék egy másik hasonló témájút :) : Indián nyár
  
  Szeretettel
  Gabi
  
  Indián nyár
  
  Ma szépen süt a Nap odakinn, ezerszínű lombot simogat sugara, hálója közepén napozik egy pók, fonalán megcsillan a reggel harmata. Ma szinte felhő…
ALAPÍTÓ

Czinege László október 19, 2009 16:43

mikor bennem öldöklő csatával dúl az irodalom Így nem lenne olyan határozottan "nagyonkomoly". Teljesen képben vagyok, hogyan csinálod ott a teraszon, sőt a fotó is oda van szabva. Egyedül egy kispatak hiányzik a kert végéből, vagy egy kerti tó koi pontyokkal. Remek hangulata van ennek a versnek Földim... Meghökkentően adja át az ellentétes észleléseket, tapasztalásokat.
ALKOTÓ

Joó Andrea október 19, 2009 6:40

Nagyon szép kép, jó most olvasni, mikor kint zimankó vár. A vége visszaránt a valóságba, olyan érzés: és belelógott a kezem a bilibe..... Bocsi! Ezzel együtt tetszik a versed:))))
ALKOTÓ

Péter Erika október 18, 2009 20:20

Kedves , gördülékeny zsánerképet festesz, azután a vers végén
nagyon jól ellenpontozol, Barátnémgabikám!