Kiseperte holdudvarát,
benne táncolt egész este -
dalol az éj, bontja haját,
barnán fénylik pucér teste.
Lator szellő súg fülébe -
simogató hangja botor,
csiklandóan nyúl ölébe,
nevetésük hullámfodor.
Ropog az ágy, deszkája ég,
elparázslik, akár a nyár -
ősz kacsint az ég peremén,
s szikrát gyűjt a látóhatár.
Hozzászólások
Igen... a régi, kedvelt felezőnyolcasok. Szeretem őket én is, bár könnyebb a hosszabb verssorokat összeilleszteni, azokban több variációs lehetőség van.
Köszönöm a figyelmed!
Nemrég jelent meg ez a versem a kanadai Könyvbarátok Társasága kiadványában. Ennek apropójából, és hogy már úgyis jönnek az őszi darabok tettem most fel.
Most már pakolgatni kell gyorsan az őszi témákat.
Tetszik a kép nekem is, mintha ehhez a vershez készült volna.
Recuppróka! :))
cuppanyúl :))