ALKOTÓ

Nyugalomra vágyom



Vége már a szenvedélyes
lázas ívű szócsatáknak,
melyben magunkat hittük
az igazság bajnokának.

Hitem is megkopott,
el is hagyott talán,
mint fejemet a hajdan
göndör hajkoronám.

Véleményem, mi van,
nyugodtan mondhatom,
ki rám figyelne, most már,
nincs az a hatalom.

Gerincem mely alázattól
sohasem volt görnyedt
most idő úr kezétől
lesz rajta majd görbület.

Harcot vívtam magam ellen,
így formálódik a jellem.
Sorsom sosem hagytam másra,
magam vigyáztam sodrára.

Lesüllyedtem egész mélyre,
a kiskorcsmák bűvkörébe.
Kergetett a rendnek őre,
komoly baj nem lett belőle.

Majd felívelt karrierem.
Lettem sok embernek példa.
Barátoknak támasz voltam,
ellenségeimnek szálka.

Evilági dolgaimat,
immár majdnem elvégeztem.
A rámszabott jót és rosszat,
talán mind elkövettem.

Maradt még néhány szép,
beteljesületlen álom.
Nem keresem őket már rég,
most már nyugalomra vágyom.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALAPÍTÓ

    Nag

    Igazán kerek képet adtál magadról, gondolataidról Péter. Kívánom, hogy valósuljon meg minden elképzelésed, legyen körülötted aranyszínű aura!

    Gratula + ötös pacsi!

     

  • ALKOTÓ

    Kedves Péter...

    Mennyire értelek!!!

    Versednél hívebb tükör nem létezik... Benne vagy! Megmutatva magadat kívül-belül. Egyenességed, szép lelked, igazságérzeted, és jellemed ott ragyog a sorok között, erősítve a leírtakat.

    Szeretettel gratulálok, és tanúsíthatom, magam is ilyennek láttalak sok éves ismeretségünk alatt.

    Szeretettel ölellek, Lótusz.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum