ALKOTÓ

Pillanatkép

Csak ülsz, ülsz szótlanul,
szürke árny nehezedik rád,
szemed távolba réved,
nem gyúl már benne fénysugár.
Remegő kezed az öledbe rejted,
az utolsó ima hagyja el ajkadat,
Isten megtagadott régen,
nem kell, hogy hallja hangodat.
Bánattal festett szemedből
forró könny csordul arcodon
s egy réveteg mosoly mély barázdát
hagy, míg elmerengsz a múltadon.
Agyad fáradt tekervényein átsuhan
egy tánc, a zene, "a görög"
- a vaku villan - a pillanat örök.

Értékelések száma: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás a 4 Dimenzió Online-hoz.

Hozzászólások

  • TAG

    Bizony így van ez. Végül egyedül maradunk gondolatainkkal. A múlt a jelennel összekeveredik, és csak a könnycsepp mutatja meg, hogy közel a fájó elmúlás. Jól elkaptad a pillanatot, feledhetetlen és maradandó.
    Elismeréssel gratulálok!

  • ALKOTÓ

    Szervusz Laci! :)

    Köszönöm, hogy olvastad ezt a kis szösszenetem. :) 

    Lecserélem a fotót. 

    Vox

  • SZERKESZTŐ

    Üdvözöllek a 4 Dimenzióban és gratulálok első publikációdhoz!
    Opsz... az avatarodat most már eltakarja az alkotó felirat csíkja. Lecserélhetnéd olyan képre, amelyiken kilátsz felette! :)

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum