Rabláncra sohasem fűztelek
Téged, kit alkotott a képzelet,
ki agyam titkos zugiból feltárt
sosem volt vágyakból készített leltárt.
Egy szemvillanás mi elmaradt
legelső szerelmem végén,
egy fénysugár mi megcsillant
kamaszkorom legszebb gyöngyén,
egy sóhajtás mi bent ragadt,
egy visszahívó kézmozdulat,
egy titkon vágyott, sosemvolt csók
egy félve elmormolt első bók,
egy napfényben fürdőző lányalak
ki enyém, a képzeletben volt csak,
az első mámor sikolya,
az első átsírt éjszaka,
s mindebből eszenciát szűrve,
új érzést alkotott, s hozzá
Tiltott gyümölcsként Téged tett,
mint misztikus ígéretet.
S most Te, meg sem várva,
hogy csituljon e vágynak lángja
búcsút intesz, s szépen kéred,
engedjelek szabadon Téged.
Repülj hát, egy szebb világba,
mint vándormadár a déli tájra,
de génjeidbe égve az irány ott van,
hogy megtaláld, hol megszülettél,
hol fekete kis tollcsomóból
kecses hófehér hattyú lettél.
Hol mindig vár az ismerős illat,
hol úgy szeretnek amilyen vagy,
hol nem kérdik majd miért jöttél,
s a legdrágább ajándék TE vagy
mit féltőn őriznek majd.
Megjegyzés: szépírások
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (220)
- próza (73)
- novella (53)
- líra (36)
- irodalom (24)
- gyerekvers (24)
- versek (23)
- élet (20)
- szerelem (20)
Havi archívum
2024
- május (6)
- április (10)
- március (6)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (28)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Nem lehet a vándorösztönöket visszafogni. Igazad van Péter, akármennyire is szomorú, el kell engedni az ábrándokat, talán tavasszal újra visszatérnek.
Gratula + pacsi!
Lélekvers, lélekig.
Kedves Péter... Jaj, de szépet hoztál!
Monológod - mint egy sóhajtás..., egy legördülő könnycsepp..., el nem küldött levél..., ki nem mondott gondolat..., mint most hulló falevél utolsó, búcsúzó tánca -, megrendítően szép.
Remélem, a 4Dim-es találkozón élőben is hallhatjuk Tőled! Szeretettel gratulálok, köszönve az élményt!