Nap felé fordítom kerti hintaágyam,
eldajkálom magam a kora-őszi nyárban.
Zuhan a gondolat – ólomként, magától –,
lehunyt szemeimben megérint a távol.
Csónakban ülök, híg csendbe zár a nádas,
csillámló víztükör nyugodt fénye bágyaszt.
Úszóval horgászom – hullámon bukdácsol –,
lehunyt szemeimben megérint a távol.
Katonásan állok – zöld határ őrzője –,
rozsdás vastoronyból nézek jövendőbe.
Előttem búzaföld – délibábbal táncol –,
lehunyt szemeimben megérint a távol.
Kisgyermekké válok – fekszem tágas réten –,
kinyújtott kezekkel csomót kötök égen.
Illatok, emlékek megmaradnak mától,
lehunyt szemeimben megérint a távol.
Kompot küld az álom, elalszom a révén –
ringat sok nyáremlék most, szeptember végén.
2006-09-25
Hozzászólások
Pacsi: tokio