ALKOTÓ

Szótlanul átölel...

13113922295?profile=RESIZE_400x


Bűneim

szívemben megzörrennek,
mint lábam alatt a száraz falevelek...

Mivé lesz a lélek,
ha a szándék nem tiszta?
S a só ízét ki adja vissza...?
Mivel telik a szív, ha a száj széttép?
S ha a világosság is sötétség,
mit láthat benne az ember?
Csend van bennem.
Néma csend.
Millió kérdés üzen -

S a szelíd szeretet
szótlanul átölel…



Szavazatok: 2
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • SZERKESZTŐ

    Sok kérdést teszel fel, amire nem mindig van válasz. Hiába várjuk magunktól, esetleg mástól. Mégis olykor feltesz ilyen kérdéseket magának az ember, bár valahol tudja, hogy úgysincs rá válasz.

    A szeretet viszont mindenre gyógyír. Ha szeretet van, minden van. A szeretet - az igazi - nem kér, nem mérlegel, nem válogat, csak van, feltétel nélkül.

    elgondolkodtató a versed, gratulálok!

     

    • ALKOTÓ

      Pontosan így, kedves Gabriella! Tetszik, hogy milyen jól látod. 

      Köszönöm.. 

      Szeretettel: Kata 

  • MODERÁTOR

    Vörösmarty után szabadon kijelenthetjük: A tépelődés az élet megrontója. A szelíd szeretet azonban mindig felkarol, ha szótlan, ha fecsegő. Szerintem támaszkodj a záró soraidra, a mardosó kételyeket pedig feledd el!
    Nyomasztó kérdéseket taglaló, mélyreható vers. Gratulálok!

     

    • ALKOTÓ

      Köszönöm, kedves Míra! Az igazi szeretet, ha jelen van, mint a levegő, amit beszív az ember, aztán kilélegez, akkor nincs semmi baj. Vagyis ha van baj, azt is másképp fogadja.

      Szeretettel: Kata 

  • ALKOTÓ

    Akármilyen mélyen is van az ember, "alant vannak örökkévaló karjai." (5Móz 33,27) Most ez jutott az eszembe. 

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum