ALKOTÓ

Szótlanul átölel...

13113922295?profile=RESIZE_400x


Bűneim

szívemben megzörrennek,
mint lábam alatt a száraz falevelek...

Mivé lesz a lélek,
ha a szándék nem tiszta?
S a só ízét ki adja vissza...?
Mivel telik a szív, ha a száj széttép?
S ha a világosság is sötétség,
mit láthat benne az ember?
Csend van bennem.
Néma csend.
Millió kérdés üzen -

S a szelíd szeretet
szótlanul átölel…



Szavazatok: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • MODERÁTOR

    Vörösmarty után szabadon kijelenthetjük: A tépelődés az élet megrontója. A szelíd szeretet azonban mindig felkarol, ha szótlan, ha fecsegő. Szerintem támaszkodj a záró soraidra, a mardosó kételyeket pedig feledd el!
    Nyomasztó kérdéseket taglaló, mélyreható vers. Gratulálok!

     

  • ALKOTÓ

    Akármilyen mélyen is van az ember, "alant vannak örökkévaló karjai." (5Móz 33,27) Most ez jutott az eszembe. 

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum