Bűneim
szívemben megzörrennek,
mint lábam alatt a száraz falevelek...
Mivé lesz a lélek,
ha a szándék nem tiszta?
S a só ízét ki adja vissza...?
Mivel telik a szív, ha a száj széttép?
S ha a világosság is sötétség,
mit láthat benne az ember?
Csend van bennem.
Néma csend.
Millió kérdés üzen -
S a szelíd szeretet
szótlanul átölel…
Hozzászólások
Vörösmarty után szabadon kijelenthetjük: A tépelődés az élet megrontója. A szelíd szeretet azonban mindig felkarol, ha szótlan, ha fecsegő. Szerintem támaszkodj a záró soraidra, a mardosó kételyeket pedig feledd el!
Nyomasztó kérdéseket taglaló, mélyreható vers. Gratulálok!
Akármilyen mélyen is van az ember, "alant vannak örökkévaló karjai." (5Móz 33,27) Most ez jutott az eszembe.