Kifogott rajtam a random taktika,
izzadtan, ám még világos tudattal
állom a sors kemény bal csapottjait –
hiábavaló már minden praktika.
Tárgytalanná szikkadt a fájó miért,
a múlton rágódás abszurddá apadt,
a kegyetlen óév menjen békével,
észszerűbb a feltétlen elengedés.
Új év – bizakodó első strigula –,
próbálom bajtársként látni a jelent,
míg életben tart egynéhány tökmagnyi,
selymesen fénylő, mágikus kapszula.
Kora reggel seprűzöm a friss havat,
borzongat, hogy e világon létezem,
reményekkel bélelten mégsem fázom,
elképzelem a közelítő tavaszt.
2026. 01. 01.
Hozzászólások
Géza, köszönöm, hogy reagáltál szösszenetemre. Az érzékeny ember valóban változik, alakul minden élethelyzetben. Magam is közel húsz éve figyeltem minden jelre, a legapróbb intést is komolyan vettem. Életmódot, táplálkozást váltottam, minden károsról lemondtam, de úgy tűnik ez mind kevés. Ami beégett az epromunkba, azon sajnos sehogyan sem tudunk változtatni.
Bár ott tartanánk még, az uffnye hukkos időszaknál! Köszönöm, hogy tartod bennem a lelket kedves Földim. Vigyázz magadra, hogy tudjál rám vigyázni!
Az a helyzet, hogy nehéz okosakat mondani. Mert csak magamnak tudok talán jó válaszokat adni. De azt mondanám, Isten az utolsó pillanatig formálja az embert, mint egy szobrász az alakot. Már régóta nincsenek új évi fogadalmaim, mivel betartásukra önmagam úgysem lennék képes. Inkább Isten kegyelmében reménykedve lassan haladok előre.
Elgondolkodva olvastam versedet. A mozgás és a friss levegő mindenképp jót tesz.
🙏
Hogy idézzek egy kiszólást a régmúltból: Uffnye-hukk!
Jó kis verset kanyarítottál ide az új év nyitányaként!
Néhány fontos dolgot emelnék ki:
- semmilyen praktika nem hiábavaló, csak okosan, mértékkel, megfontoltan kell használni,
- az elengedés a legfontosabb - nem feltétlenül, hanem ésszerűen,
- ellenben a múlton rágódás az hiábavaló és felesleges,
- néhány kapszula hasznos, ám a túl sok már nem, és semmiképp sem mágikus egyik sem,
- a lényeg a remény - mert mint tudjuk az hal meg utoljára :) -, a hit, a bizalom a jövőben, amúgy meg sose félj, míg engem látsz!
Cuppacsi!