Másnap éjjel kétségek között jelentem meg.
A láthatatlanság leplét öltöttem magamra, így biztosítva, hogy ne ismétlődjön meg a korábbi eset.
Zaklatott álmai ugyanoda tértek vissza újra és újra.
Szerelmes Lucia.
Boldog nászút.
Lucia a halálos ágyán.
Jake az őrület határán.
Vele együtt éltem át a fájdalmát ismét.
Óvatosan felébresztettem.
Álmosan dörzsölte szemét és értetlenül bámulta, ahogy a láthatatlanság burka lassan lefoszlott rólam, akár egy szétmálló, szakadt ruha.
– Neyla? – kérdezte bizonytalan hangon. – Miért vagy itt megint?
– Mert döntöttem. Megteszem neked, amit kértél.
Megkönnyebbülten felsóhajtott.
– De tudnod kell, ennek ára van. Súlyos ára.
– Értem. De nem számít. Nem érdekel, mibe kerül.
– Az árát mindketten megfizetjük. – nyomtam meg a szavakat.
Kijelentésemre szemöldöke felszaladt.
– Azok az idők törlődnek az elmédből. Teljesen. Nemcsak Lucia fog eltűnni.
Bólintott.
– Azt mondtad, hogy mindketten megfizetjük az árát. Mire gondoltál? – kérdezte összehúzott szemmel gyanakodva.
– A varázslat rám is hatással lesz. A szabályokat én sem szeghetem meg büntetlenül. Ez egy megismételhetetlen igézet. Ha egyszer megidézem, soha többé nem tehetem meg.
Tekintete elkomorult, miközben mélyet sóhajtott.
– Akkor ne csináld!
Összeráncolt homlokom alól kérdőn néztem rá.
– Nem akarom, hogy te is szenvedj. Megint. Felejtsd el, amit mondtam! – kétségbeesetten kérlelt.
– Tudtam, hogy jó ember vagy Jake. – elégedetten mosolyogtam. – Megérdemled, hogy boldog légy.
Kezemet felemelve hívtam a Feledés homályát.
Kézfejemen a rúnák, mintha tüzes táncot jártak volna, felváltva villantak fel. Kék, arany és zöld színben ragyogó gömb formálódott a tenyeremen. Közel hajoltam a szikrázó, csillogó, testet öltött bűbájhoz és halkan suttogtam neki:
– Veni ad me, umbra oblivionis!
Hozzászólások
Kedves Milán,
köszönöm a kritikai észrevételedet, bár a leírásodból azt szűrtem le, hogy nem vagy órisi fantasy rajongó, ami természetesen nem baj.
A mű lényege az volt, hogy bemutassa, két különböző világból érkező ember problémáit, találkozásukat, valamint, hogy hiába más világok és korok szülöttei, az együttérzés és empátia mindkét helyen fontos helyet foglal el, bármilyen szörnyű élményekben is volt részük az elmúlt idők során. A fantasy elem csak körítés és díszlet volt ehhez. Sajnálom, hogy neked ez nem jött át és kevés volt, hogy élvezetes olvasmányt nyújtson. Remélem, más írásaim jobban tetszenek majd!
Eddig csupán csendben figyeltem a történet alakulását. Egyetértek a többiek véleményével, igazán könnyeden és simán szövöd a cselekmény szálait, amivel valóban megkönnyíted az olvasást. Mondanivaló, hangulat és konklúzió tekintetében viszont számos hiányérzetem van. Nekem nem jött át, hogy mire a nagy abrakadabra, ha a lényegi koncepció csupán az álmok törlésére koncentrálódik. Valahogy úgy látom négyrészes fantasy darabodat, mint amikor egy nagy tál főzelékköret tetejére attraktívan kihelyeznek egy virslikarikát. A felvezetés feszültségkeltő, néha már pszichedelikusan is befolyásoló, a záró részben viszont visszafogottá válik a katarzis, és mintha kifogyott volna az elem, ellaposodik a végkifejlet. Véleményem szerint ez a trend már annyira elszakad a valóságtól, hogy csupán a vájtfülű fantasy fanok ízlésvilágát tudja maradéktalanul kielégíteni. Számomra viszont a mágia kifejezetten idegen és nyugtalanító maradt, ezáltal műved nem váltotta be a profi írásmódhoz kapcsolt előzetes reményeimet.