Halálunk oka a növekvő entrópia.
Spontán folyamatok nyeldesik el
a kezdeti, erőteljes kontrasztokat.
Évről évre homogénebbé válunk,
feloldódnak bennünk az emlékek.
Halmazunkban végül már nem lesz
szeretet, harag, sóvárgás és hála,
észrevétlenül kerül egyensúlyba
a mindent átható rendezetlenség.
Rendszerünk struktúrája zömében
egyszerűsödik, fokozatosan elveszti
eredeti, kivételes érdekességét.
Így viszont nem látják az értelmét,
és életszimulációnkat megszüntetik
az önmaguk fékezésére képtelen,
élőlényszerű információcsomagok.
Nem aluszom, egyre forgok,
bánt az idő, ver az óra.
Hány pislogó életlángot
fúj el a szél virradóra?
Alkotói biográfia: Czinege László
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Hold kobold 2 in 1 (vers és elemzés egyben - játék)
Poroszlay Gabriella publikálta: január 15, 2025, 23:22, Líra
Medvegúz és Mumóka 6. rész / Güzüék banánja
Czinege László publikálta: január 20, 2025, 16:49, Novella
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (265)
- versek (88)
- tokio170 (74)
- próza (73)
- novella (71)
- líra (70)
- olvasnivaló (40)
- szépirodalom (35)
- czinege lászló író (33)
Havi archívum
2025
- január (14)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Tartózkodásunk miértje, hogyanja és misztikuma itt e földi létben, minden kor költészetében (is) előkerülő téma. Ki így, ki úgy közelíti meg, és ennek a kifejezése nagyban függ a kortól is. ( Példának okáért eszembe jutott Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban verse (1844!) - bár talán nem egészen idevágó, de érdemes újra elolvasni! Sok gondolata erős áthallással bír korunkra is.)
Ahogy haladunk előre az időben, a technika fejlődése, az információk - ma már nagyjábol korlátlan - elérhetősége talán ennek ellenére még sokkal nehezebbé teszi ennek a témának a feldolgozását. A ránk zúduló töménytelen hírből, adatból ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a valósat, el tudja választani az "ocsút a búzától". És ami a rosszabb, az emberek lassan belefásulnak, elfelejtenek gondolkodni, csak hagyják magukat sodortatni valamelyik árral.
Valami ilyen félelmet érzek ki ebből a versedből. Ebben a felgyorsult, kitágult világban elvész ez egyéniség, az érzelem, és minden olyasmi, amitől ember az ember.
Elgondolkodtató, nehéz sorok.
Gratula +a pacsi!
Valóban kedves Földim. Magam is szeretnék utat vágni a rengetegben. Megpróbálom elképzeléseimet egyeztetni az új információkkal, és valahogy rendet tenni a rendszertelenségben. Sok lényeges elképzelést ütköztetek itt egymással: Az entrópia ugyebár a termodinamika egyik fontos fogalma, ami kérdéses, hogy az emberre miként érvényes. Illetve az információcsomagok élőlényként kezelése, valamint, hogy szimulációban élünk-e, vagy pedig egyféle valóságban. Mindezeket összevetve teszek kísérletet élethosszunkra következtetni, amelyet a címnek választott visszaszámlálás is jelez.
Köszönöm az értő hozzászólásodat!
Kedves László!
Ez a vers mélyen filozofikus és elgondolkodtató, amely az entrópia és a múlandóság témáját vizsgálja. Az élet és a halál kérdései, valamint a rendezetlenség és az emlékek eltűnésének gondolatai erőteljes képekkel és metaforákkal vannak kifejezve. A vers érinti az emberi lét törékenységét és a végességét.
A zárósorok különösen megindítóak, ahogy az idő múlása és a pislogó életlángok képét használod. A virradó szél, amely elfújja ezeket a lángokat, szimbolikusan utal a múlandóságra és az élet rövidségére.
Köszönöm az élményt! Szívből gratulálok, igazán nagyszerű vers!
Szeretettel: Kata
Köszönöm a figyelmed és a véleményed kedves Kata, igazán megtisztelő.
Átalakul az ember, az evolúciós lépcső újabb fokára készül lépni. És ebben az átmeneti korban zavarodottság uralkodik, hisz annyi hatás ér minket egyszerre! Érdekesek a vízióid. Az embernek keresnie kell(ene) egy stabil fix pontot.
Köszönöm, hogy olvastad és reagáltál Géza!
Ez a kis darabom egy elalvás előtti állapotot tükröz. Lényegében néhány tudományos magyarázatot próbáltam lefordítani magamban az érthetőség szintjére. A bennünket elérő információk ugyanis néha olyanok, mintha egy másik univerzumból származnának, annyira távolinak tűnnek. Biztos következtetés természetesen nincsen, a verstanilag rendezett, záró sorok újabb költői képeket, további kérdéseket vetnek fel.
Amíg az emberben buzog a kíváncsiság, amíg vannak céljai, van egyénisége, valóban nagyobb az esélye az életre. Akik elhagyják magukat - "Rendszerünk struktúrája zömében egyszerűsödik" -, azoknak korán befellegezhet. Épp ma olvastam, hogy egy hajléktalant hiába karoltak fel, hiába volt már lakókocsija is, 52 évesen elhunyt. Az ő életlángját a támogatói sajnálatára elfújta a szél.
Amikor nehezen közelít az álom, magam is sok mindenen el szoktam merengeni. A te versbe foglalt tűnődésed viszont kifejezetten jövőbelátó képet vetít elém. A lezáró, jó ütemű rímes sorok viszont visszakanyarodnak a jelenbe, oldják a futurisztikus hangulatot.
Elismeréssel gratulálok!
Sajnos a hajléktalanok világa egy talányos fejezet. Az ő toxikus életformájuk bármikor összeomolhat. Köszönöm, hogy összefoglaló gondolataimat olvastad, és velem együtt merengtél a jövőn.
Elgondolkodtam, vajon a lelkünk képes feldolgozni ezt a ránk zúduló termérdek információt, amit a világ folyamatosan termel, vagy inkább a szívünkre hallgassunk és csak azt tartsuk meg belőle, amit hasznosnak találunk? Az embert nagyon is befolyásolja az amit lát, hall, s ha az igazi értékek valóban elvesznek, szeretet, hála, öröm, szivesség, jóság, békesség stb. és "észrevétlenül kerül egyensúlyba a mindent átható rendezetlenség" akkor valóban nagy bajba kerülhet az emberiség!
A rendezetlenség a világban egyre nő, ugyanis az egyensúlyba került rendszer minden szempontból homogén, szerkezete kevésbé bonyolult, hiszen mindenhol ugyanolyan. Erre mondom én: amint az emberben is eluralkodik a rendezetlenség, „elveszti eredeti, kivételes érdekességét", így beindulnak azok a folyamatok, amelyek "életszimulációját" megszüntetik.
Magyarán, már nem hordoz kellő kihívást, motivációt, ezért nagy eséllyel felváltja egy új közreműködő.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál a témán és reagáltál!