Esett. Vizes úton
fröccsenések között járok,
szürkén alvó tócsák
terülnek elém,
ha beléjük lépek,
felriadnak, de lábam
tisztulást remél,
és míg cipőm
ide-oda rántom,
visszanéz hervadt
csillogásom.
Köd jön. Rám hull
észrevétlen,
nedvében fuldoklik
nyűgöm, szenvedésem:
nem látok,
s ez rendjén is volna,
de hallani fogom ha
üt az óra. Gyere, fagy!
Szűnnek bennem a kiáltások,
szorítsd mellemet, mert
hiányhalálra várok,
s már temetésre öltözöm.
Akarom legyen, fényözön,
angyal-fehér hó,
és ringató
csend-zene, s indulok,
mint utazó, vissza
a semmibe.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (244)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- versek (66)
- novella (66)
- líra (61)
- olvasnivaló (37)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (30)
Havi archívum
2024
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Kedves Ilona, hogy ilyen szépen megírod nekem a saját érzéseidet szép lélekre, nyitott életre vall. Még nem most, de egyszer igen, csak elképzeltem, csak megmutattam az utam, ilyen. Vizes.
Köszönöm szépen, bízom benne, hogy még van pár lépésem.
Szeretettel, Éva
Nem, ez még nem indulásra kész, ez csak egy felvillanó tudomásulvétele a majdani és mindenképpeni indulásnak, de még minden lépésnél érződik az élet igenlése, ha nem is lelkes mellre ölelés, de remény, várakozás, akarat, ezek még mind az élet fele mutatnak, és nem a semmi fele. Tetszik, nagyon is kedvemre való ez a egyensúlyra törekvő, az érzelmeket az intelektuális zónába áthelyező csendes készülődés.
Szép vers. Megfogott.
Köszönöm Laci, Köszönöm drága Lótusz.
Szaffym... Visszatértem újból. Ma mást üzen, és mást ad versed, mint adott első olvasásra.
"visszanéz hervadt csillogásom."
Jaj, drága Szaffy! Ennek is - korszaknak - megvan a maga szépsége! A hervadás előzménye mindig virágzás volt!!! És ennek elmúltával csak a virágok bársonya lesz emlékké..., a csillogás - mert az múlhatatlan!!! -, megmarad.
Az utolsó 6 sor szívfájdító szépségét viszem magammal mai útravalóul.
Csodálatos a versed, szívből gratulálok, és ölellek, Lótusz.
Igazán megkapó képek. Az érzelmi momentumok hatására kialakul egy sajátságos, felfokozott hangulat.
Gratula pacsi!
Köszönöm drága Lótuszom! Ölellek
Szaffy..., Te csodálatos, és drága Lélek!
Azzal is adsz nekünk, hogy "csak" vagy!
Az ember életében vannak mélységek, és magaslatok... Bármelyiken is kaptatunk, elveszünk a hétköznapok számára, mert mindkét állapot - a lent és a fent is! - fokozott igénybevétellel jár. Izomlázas lélekkel pedig nem lehet olyan teljesítményt produkálni naponta, mint amikor megszokott medrében mennek dolgaink.
Én mindig örülök, ha olvashatlak.
És mindig várom, hogy majd megismétlődjön a csoda.
Ölellek szeretettel, Lótusz.
Drága Lótuszom, olyan jó, hogy megértettél, köszönöm. Annyi kedvességet kapok Tőled, én meg sajnos csak vagyok magamnak.
Ölellek szeretettel. szaffy
Drága Erika!
Köszönöm szépen, nagyon örülök, és töredelmesen kérek elnézést hanyagságom miatt. Szeretnék elérni mindenkit, de ehhez kevés az én időm.
Ölellek: szaffy
Drága Szaffym... Isten éltessen, boldogítson, segítsen..., és ne csupán születésnapodon, hanem életed minden eljövendő napján.
Versed lenyűgözően őszinte... Értem/érzem a hangulatot..., megéltem már effélét magam is, csak abból nem született ilyen gyönyörű vers, mint ez itt. Minden szónak súlya van..., minden írásjel üzenettel bír.
... De, ha kérhetlek..., akkor ne menj még a semmibe. Maradj, és írj! Osszad meg tehetséged gyümölcseit szóra éhes olvasóiddal.
Gratulálok szeretettel, és ölellek, Lótusz.:)