SZÉPIRODALOM

a hazányi rezervátumot. helyben
megépítenék (lenne rá uniós
forrás apadó kasszából is bőven)
rodostót, az intranzigens véneknek
turint, érzékeny lelkületűeknek
all inclusive döblint, és igény szerint
kufsteinben is otthon – még pontosabban:
itthon

Valaki kidobta,
nincs párja, otthona,
testét körbenőtte
plüss kárpitú moha,

fűzője kibomlott,
vászna kettéhasadt,
korhadó farönkön
örökre ott maradt,

azt hitte, mit megélt
mind elvesztett idő,
nem lesz belőle más
csak zöldmohás cipő,

s elérkezett a nap,

Elképesztő, hányféle változatban
futtatják – egymással versengve – végig
tévedhetetlen programok a teljes
összeomlás biztos szcenárióit.

Az ütközés sebességét és szögét
olyan szenvtelenül modellezik, mint
kozmikus baleset évmilliárdok
távlatában becs

rossz néven veszik hogy mostanában
mind ritkábban tolulnak nyelvemre
löknének maguk előtt ezerrel
a helyzettel durván visszaélve
hisz akár viszolyogva is értük
noha nem helyettük vagy nevükben
jól tudják én azoktól még inkább
sokan vannak így nem szo

Hógyöngy száll
a télkoronás fákról,
fakeresztem fészkét
belepte a dér,
seregélyek, varjak
menekülnek tőlem,
borzongó magányom
kísértetfehér,

lemetszett ágként fáj,
sínylődik a lelkem,
rikító színeim
kiszívta a nap,
játékszere lettem
fagynak

Reggel, ahogy felszáll a köd,

állsz a terasz korlátjánál, kezedben a kávésbögrével,

s a kert közepén egy mozdonyt találsz.

Soktonnás monstrum a meggyfák között,

dér lepi ugyanúgy, mint a növényeket.

Sínpár hozzá nem vezet, körbejáratod tekinteted

a keríté