Aprókat rezzen, rebben a kéz,
finoman moccan - még alig érz' -,
eremben döccen a dobbanó vér.
Arcod előttem folyótükör,
fordul az ágyam szobámmal pör'-
elfúló hangom szárazon hör'.
Indul elébed a lágy gondol',
ébredő elmé
Talán a fák is fájják a telet,
poshadó, korhadt, vén avar felett
hajlanak halkan haldokló hóra
elnéptelenedett utcák szegélyén
hátradőlve, ringatózva.
Az enyészet hasonló,
pecsétje álnok,
fehér égfoszlányok
pelyhet hintenek,
mégis látszik a szemét
(Pécs, keleti városrész)
Tudod, ha már itt vagy, nézz szét:
a Mecsek patkója lángol.
Hajnalát terítve kérték
aranykincsüket a nyárból
gőz'lő, száradó virágok.
Az utak csak itt kezdődnek
s amerre, ha csorbán járok,
hazatalált röghöz köt le
egy új